Ízületi fájdalmak okai és kezelése

Főoldal / Izom, ízület / Ízületi fájdalmak okai és kezelése
Ha tágabb értelemben vizsgáljuk a mozgásszervi betegségeket, akkor azok eredete nemcsak maga az ízület lehet, hanem számos egyéb helyről indulhat ki a fájdalom.

A mozgásszervi panaszokkal orvoshoz fordulók esetében, tehát nem kizárólag az ízület megbetegedéséről van szó, hanem egyéb okokat is mindig szem előtt kell tartanunk. Szorosan az ízületet érintő betegségek, leegyszerűsítve 2 nagy csoportra oszthatóak. A gyulladásos, valamint a kopásos, vagy más néven degeneratív ízületi megbetegedések. Nagyon fontos elkülöníteni a két csoportot, hiszen a kezelési terv is egészen más.

Kopásos ízületi megbetegedés (arthrosis, vagy osteoarthritis)

  A mozgásszervi megbetegedések az alábbiak szerint csoportosíthatók:


Ízületi eredet
– gyulladásos ízületi betegség
– kopásos megbetegedés
Csontfájdalom
Lágyrész-fájdalom
– szalagok gyulladása
– ízületi tömlők gyulladása
– inak, ínhüvelyek megbetegedései
Idegi eredetű fájdalom
Belszervek felől kisugárzó, ún. zsigeri fájdalom

Jelentőségét az hangsúlyozza, hogy a leggyakoribb mozgásszervi megbetegedés 50 éves kor felett.

Az ízületi porc károsodásával jellemezhető betegség, melynek során a különböző leépülési folyamatok kerülnek előtérbe.

A porcszövet 2 fő részből áll. Van egy rugalmas sejtközötti állomány, mely döntően kollagénrostokból és proteoglikán molekulákból tevődik össze. Ebben a mátrixban találhatóak elszórtan kisebb csoportokban a porcsejtek.

Vannak bizonyos hormonok és növekedési faktorok, melyek a porcképződést segítik elő, ilyen pl. a növekedési hormon, vagy az inzulinszerű növekedési faktor.

A mérleg másik serpenyőjében a porcot lebontó enzimek találhatóak, pl. mátrix metalloproteinázok. Ha a mérleg egyensúlya elbillen a leépülés irányába, akkor kezdődik meg a porc kopása.

Mi boríthatja fel az egyensúlyt?

Az ún. primer, vagy elsődleges arthrosisok esetében az ok nem ismert. Valószínűleg elsődlegesen öröklött faktorok, vagy egyéb genetikai eltérések állnak a háttérben. Ide tartozik a kéz kisízületeken, az utolsó ujjperceken jelentkező kis csomócskák megjelenése, a Heberden arthrosis.

  Ínszalagszakadás


Az ínszalagok szerepe, hogy az ízületek stabilitását fokozzák, az izmokat az ízületekhez rögzítsék. A sérülés általában trauma, rossz mozdulat következménye, és a gyógyulási folyamat akár egy évet is igénybe vehet.

A másodlagos ízületi kopás esetén megnevezhető a konkrét kiváltó ok. Ilyen a sérüléseket, vagy fejlődési rendellenességek követő arthrosis.

Ezekben az esetekben ugyanis a terhelési viszonyok megváltoznak a normálishoz képest, és a fokozott terhelésnek kitett helyeken beindul a porcbontás. Ide soroljuk még a gyulladásos ízületi betegség (pl. köszvény, rheumatoid arthritis) talaján kialakuló kopást is, mert a gyulladásos fehérjék beindítják a porcbontó enzimek működését.

Jól ismert az a tény, hogy foglalkozási ártalomként is jelentkezhet arthrosis. Például írnokok esetében a kéz kisízületek, vagy élsportolók, gátfutók, illetve versenytáncosok körében, a térd- és csípőízület kopása hamarabb bekövetkezik a fokozott igénybevételnek megfelelően.

hirdetések

Milyen jellegű panaszt okozhat az arthrosis?

  Ízületi porckopás


Az artrózis (ízületi porckopás), amit néha oszteoartrózisnak vagy - félreérthetően, mintha ízületi gyulladás lenne a betegség lényege - oszteoartritisznek neveznek, a fejlett országokban az ízületi problémák leggyakoribb formája és az egyik leggyakoribb oka a rokkantságnak.

Az első és legfontosabb tünet a fájdalom. Az ízület reggelente merevebb, ez a merevség kb. fél óra hosszat tart, majd bemozgatásra a fájdalom csökken.

Ha nagyobb fizikai terhelés éri az ízületet, akkor ismét fokozódik a fájdalom intenzitása, majd pihenésre alábbhagy. A fájdalom miatt megváltozik az ízület terhelése is; ilyenkor önkéntelenül is kíméljük az adott ízületet, ugyanakkor egy másikat jobban terhelünk.

A fájdalom mellett a másik legfontosabb tünet a mozgáskorlátozottság, melyhez nemcsak az ízfelszínek kopása, hanem a környező szalagok zsugorodása, izmok erejének csökkenése is hozzájárul. Az orvosi vizsgálat során jellegzetes az ízületek nyomásérzékenysége, valamint mozgatáskor finom ropogás, vagy dörzszörej hallható.

Hogyan kezeljük az ízületi kopást?

Fontos, hogy a rizikótényezőket megszüntessük. Ezek közül egyik legfontosabb az elhízás és a mozgásszegény életmód. A rendszeresen végzett testmozgás - melyet kiegészíthetünk fizioterápiás kezeléssel - javítja az ízület keringését, növeli az izomerőt.

  A szteroidok mellékhatásai


Nagyobb dózisban vagy hosszabb időn át adva a kortikoszteroidok élettani hatásai túlzott mértékűvé válnak, és ez mellékhatások kialakulásához vezet. A kortikoszteroidok legjelentősebb mellékhatása, hogy hosszú távú, vagy nagy dózisú alkalmazás után hirtelen abbahagyáskor mellékvesekéreg-elégtelenség tünetei mutatkoznak. Ennek oka, hogy a kívülről bevitt szteroid hatására csökken a mellékvesekéreg hormontermelése, sőt a szerv csökevényesedni kezd. A helyreállításhoz legalább 2 hónap szükséges, ezért egyszerűbb megelőzni a bajt.

A gyógyszeres kezelés első lépcsője, az enyhébb fájdalomcsillapítók adása (paracetamol). Ha ez nem elég hatékony, illetve gyulladásos jelek is vannak az ízületben, akkor nem szteroid gyulladáscsökkentőket is adhatunk.

Nagyon makacs esetekben, az ízületbe adott szteroid injekcióval érhetünk el jó gyulladáscsökkentő hatást. Helyileg alkalmazott kenőcsök, tapaszok is jó kiegészítői a kezelésnek. Ritkábban szükség lehet erősebb hatású fájdalomcsillapító gyógyszerekre, akár ópiát tartalmú, ún. kábító fájdalomcsillapítókra is.

Az utóbbi években előtérbe került a porcvédő szerek alkalmazása. Ezek a készítmények a porc felépítésében résztvevő glukózaminokat, kondroitin szulfátot, hialuronsavat tartalmaznak. Amellett, hogy segítik a porc újdonképződését, bizonyított a gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító hatásuk egyaránt.

Amennyiben a fenti terápiák mellett sem csillapodik a fájdalom, illetve súlyos mozgáskorlátozottság, vagy ízületi instabilitás alakul ki, akkor ortopédsebészeti műtétre is sor kerülhet. Az arthroscopia során eltávolítják a károsodott porcfelszínt, és bizonyos esetekben van lehetőség akár porchengerek átültetésére is. Ha nagy kiterjedésű a károsodás, akkor pedig protézis beültetése válhat szükségessé.

  Teniszkönyök, golfkönyök - Hogy kerülje el?


Ha a csukló befelé hajlításában szerepet játszó izmok vannak túlerőltetve, golfkönyökről beszélünk, hiszen leggyakrabban e sportág művelői között fordul elő a kórkép, bár az érintettek mintegy fele nem golfozik, és mást sem sportol.

Golfkönyök fennállása esetén a könyök belső felszíne nyomásérzékeny, a kézfej behajlítása nagyfokú fájdalommal jár, és súlyos esetben a fájdalom nyugalomban sem szűnik. A beteg nem tudja megfogni a tárgyakat, minden kiesik a kezéből. Akkor, ha az alkar feszítő izmai voltak kitéve a túlzott igénybevételnek, teniszkönyök alakul ki. A könyök külső felszíne az érintett izomzat tapadási helyén fájdalmas, gyulladt.

A teniszkönyök jóval gyakoribb, mint a golfkönyök, az emberek körülbelül 2-3 százalékát érinti életük során. Elsősorban középkorú nőknél gyakori. Ha teniszkönyöke van a betegnek, akkor a könyök, a kéz és az ujjak hátrafelé feszítésekor nagyon erős fájdalmat érez. Nehézséget okoz a tárgyak megfogása, a kézfogás, még egy üveg kinyitása is. Érdekesség, hogy mindkét kórkép elsősorban megerőltető sportot űzők között lép fel, a nehéz fizikai munkát végzőkön azonban csak igen ritkán.  Gyulladásos ízületi megbetegedések (arthritisek)

Ebbe a csoportba is rendkívül sokféle kórkép tartozik, melyek elkülönítése sokszor a reumatológusnak is komoly kihívást jelent. A gyakorlati jelentőségük azért óriási, mert sok esetben sürgősségi ellátást is igényelhetnek. A gyulladásra jellemző, hogy az érintett ízület fájdalmassá lesz és a gyulladásos folyadék felszaporodása következtében beduzzad.

Emiatt mozgásában korlátozottá válik, sok esetben a gyulladásos területen bőrpír is jelentkezik. A gyulladáshoz általános tünetek is társulhatnak, leggyakrabban láz, étvágytalanság, gyengeség. A rutin laborvizsgálatok már hamar jelezhetik a gyulladást. Általában gyorsult vérsülllyedést, emelkedett gyulladásos fehérjeszintet (C-reaktív protein) találunk.

Az egyes gyulladásos reumatológiai betegségek diagnosztizálására vonatkozólag, szakmai ajánlások állnak rendelkezésre, sok esetben azonban hosszas követés után tudja csak felállítani az orvos a végleges diagnózist.

A diagnózis felállítását segítő támpontok

  • A fájdalmas és duzzadt ízületek száma (1 vagy több): általában jellemzően egy ízületet érint a köszvény, vagy a fertőzéses ízületi gyulladás (infekt arthritis), míg pl. rheumatoid arthritisben (RA), vagy autoimmun betegségekhez társuló ízületi gyulladásnál, akár ötnél több ízület is begyulladhat.
  • Az ízületi gyulladás helye: az egyes arthritisekre jellemző az is, hogy melyik ízület gyullad be elsősorban. Jól ismerjük a köszvényes roham típusos előfordulási helyét az öregujjon, vagy azt is, hogy rheumatoid arthritises betegek 95 százlékában a csukló, kézközépcsonti (MCP) és lábtőízületek (MTP) duzzanata fordul elő.
  • A beteg gondos kikérdezése az előzményekről, egyéb tünetekről: fontos megkérdezni, hogy a közelmúltban zajlott-e valamilyen fertőzés (pl. hugyuti). Ilyen esetben, ún. reaktív arthritis jelentkezhet a fertőzés lezajlása után. Egy esetleges kullancscsípésről is érdeklődnünk kell a betegtől, hiszen a Borrelia fertőzés okozhat még jóval később is ízületi panaszokat.

Szokatlan bőreltérésekre is oda kell figyelni, leggyakoribb a pikkelysömörhöz társuló ízületi gyulladás, a psoriasisos arthritis. Láz esetén mindig gondolni kell infekt arthritisre, de autoimmun betegségekhez társuló ízületi gyulladás vagy RA jele is lehet. Fontos tisztázni, hogy van-e egyéb belszervi eltérés (pl. mellhártyagyulladás, tüdőben kötőszövet szaporulat), mely szintén leggyakrabban autoimmun betegségekre jellemző.

Nagyfokú fogyás mellett jelentkező ízületi duzzanat esetén, mindig gondolni kell daganatos betegséghez társuló (paraneoplasias) arthritisre, elsősorban az idősebb korosztályban. Így ezen betegeknél azonnal részletes tumorkutatást kell végezni, mert hiába kezeljük a beteget gyógyszeresen, amíg a kiváltó okot meg nem szüntetjük. Mértéktelen alkoholfogyasztás, vagy az elhízás provokálhatja a köszvényes rohamot.

  • Laborvizsgálatok: az előbb említett gyulladásra jellemző általános laboreltérések mellett, vannak bizonyos speciális laborvizsgálatok, melyeket elvégezhetünk, hogy közelebb jussunk az ízületi gyulladás eredetéhez. Anyagcsere rendellenességek kiderítésére, különböző ion- és hormonvizsgálatokat végezhetünk, vagy jól ismert, hogy a köszvény az esetek többségében magas húgysavszinttel jár. Vannak olyan antitestek a vérben, melyek kimutatásával megerősíthetjük bizonyos arthritisek jelenlétét. A rheumatoid faktor (RF), vagy az anti-CCP antitestek jelenléte elsősorban RA-ra jellemző. Genetikai hajlam, a HLAB27 pozitivitás a gerinc gyulladásával, elmerevedésével járó Bechterew kórban (SPA) magas százalékban fordul elő.
  • Egyéb képalkotó vizsgálatok: sok esetben hasznos a hagyományos röntgen vizsgálat elvégzése. A csontokon láthatunk kimaródást vagy mészszegénységet a gyulladás helyén, vagy az ízületekben kristályok lerakódását pl. köszvényben. Az ultrahangnak is nagy szerepe lehet a gyulladás diagnosztikájában, hiszen az ízületi folyadék felszaporodása, a vérbőség e módszerrel látható leginkább.  A CT vagy az MRI elvégzése is indokolt lehet bizonyos kivételes esetekben.
  • Egyéb beavatkozások: ha ismeretlen okból nagyobb mennyiségű folyadék szaporodik fel az ízületben, akkor mintát kell nyerni abból. A folyadék állagából és mikroszkópos, vagy tenyésztéses vizsgálatából az esetek többségében egyértelműen következtethetünk a betegségre.

Hogyan kezeljük az ízületi gyulladást?

Első és legfontosabb szempont az ízület nyugalomba helyezése. Ilyenkor legjobb, ha az ízület középhelyzetbe kerül, mert akkor nem feszül a tok, kisebb a fájdalom. A gyulladás csökkentésére többféle módszer áll rendelkezésre. A helyi borogatás, jegelés mellett fájdalomcsillapító kenőcsök, tapaszok is rendelkezésre állnak. Ha sokízületi gyulladás van jelen, akkor az egész szervezetre ható gyógyszerekre van szükség.

Általában elsőként nem szteroid gyulladáscsökkentőket alkalmazunk, ha pedig autoimmun eredetű a gyulladás, akkor sok esetben szteroid tartalmú gyógyszerekre is szükség lehet. Az egyik legrosszabb kimenetelű ízületi gyulladás a fertőzéses arthritis, amikor azonnal antibiotikus kezelésre van szükség. Vannak lassúbb hatású gyulladáscsökkentő szerek, melyek elnyomják az immunrendszer működését így szüntetve meg a gyulladást. 

Dr. Szamosi Szilvia