Hashimoto-kór és lisztérzékenység

Főoldal / / Hashimoto-kór és lisztérzékenység
Mi közös lehet a Hashimoto-kórban és a cöliákiában?
Az autoimmun eredet! Az autoimmun betegségek lényege, hogy a szervezet a saját sejtjeit idegennek, illetve ártalmatlan anyagokat ártalmasnak tekint és támadásba lép ellenük. A Hashimoto esetében a pajzsmirigy az érintett, a cöliákiában (lisztérzékenységben) pedig a káros immunválasz a vékonybélbolyhok pusztulását eredményezi. Éppen ezért nem ritka, hogy a két állapot együttesen van jelen. Dr. Sárdi Krisztina, az Allergiaközpont – Prima Medica gasztroenterológusa ezért arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyik megléte esetén érdemes a másikat is kivizsgáltatni.
 

Mit jelent az autoimmun eredetű betegség?

Az autoimmun betegségek azért alakulnak ki, mert a szervezet „tévedésből” a saját sejtjei, vagy egyébként ártalmatlan anyagok ellen kezd védekezni. Ennek következtében az adott szerv működése nem lesz megfelelő és idővel megjelennek a betegség tünetei. Ha a pajzsmirigyről van szó, két autoimmun betegség alakulhat ki. Az egyik a Graves-Basedow kór, mely a pajzsmirigy túlműködését okozza. A másik a Hashimoto thyreoditis, amelynél az immunrendszer tévesen támadja meg a pajzsmirigyet, ami idővel a szerv gyulladásához és alulműködéshez vezet. A Hashimoto-thyreoiditis tünetei változatosak lehetnek, de a legjellemzőbbek az alábbiak:
 
hirdetések
 
  • kimerültség,
  • állandó fáradtság,
  • hízás az alacsonyabb szintű anyagcsere miatt,
  • száraz bőr és haj,
  • hidegérzet és hideg intolerancia,
  • izomgyengeség,
  • lassabb emésztés, székrekedés, puffadás,
  • menstruációs zavarok,
  • koncentrációs nehézségek, memóriaromlás,
  • hangulatingadozás, szorongás, depresszió.
A cöliákia (régi nevén: lisztérzékenység) szintén autoimmun betegség, mely a vékonybélbolyhok pusztulása miatt az egész szervezet működésére kihatással van. A lisztérzékenység kiváltója nem maga a liszt, hanem bizonyos gabonákban (búza, árpa, rozs) megtalálható glutén egyik fehérje alkotója. Ez a fehérje a búzában a gliadin, az árpában a hordein és a rozsban a secalin. A cöliákia szerteágazó tüneteket okozhat, többek közt az alábbiakat:
 
  • fogyás vagy hízás,
  • hasmenés vagy székrekedés,
  • puffadás, hasfájás.
Felnőttkorban kevésbé egyértelműek a tünetek, gyerekeknél a gluténtartalmú élelmiszerek bevezetése után mutatkozhatnak panaszok. Az érintett gyermek étvágytalan, hány, hasa felpuffad, fejlődésben elmarad, jellemzően ingerlékeny, fáradt. Széklete zsírfényű, ami már felszívódási zavarra utal és ez okozza később a vitamin- és vashiányt is. 

Hogyan függhet össze a cöliákia és a Hashimoto-kór?

Az autoimmun betegségekre általánosságban jellemző, hogy gyakran társulnak más autoimmun betegségekkel. Emögött bonyolult összefüggések állnak, de az például bizonyított, hogy a cöliákia főként a vitaminok, ásványi anyagok nem megfelelő felszívódása miatt számos nem emésztőszervi problémához is vezethet, mint például a krónikus fáradtság, a csontritkulás, a szájnyálkahártya fekélyek, a hajhullás, az izomgyengeség, a vashiány, a menstruációs problémák, a fogantatási nehézség. Ugyancsak ismert, hogy vannak olyan betegségek, amelyek cöliákia esetén gyakrabban előfordulnak. Ilyen például a cukorbetegség, az autoimmun májbetegség, a Sjörgen szindróma és a pajzsmirigy autoimmun zavara is.

Aki az egyikben érintett, annak a másikat is érdemes kivizsgáltatnia?

Mivel az összefüggés kétirányú, tehát az autoimmun pajzsmirigy betegek lehetnek lisztérzékenyek is, illetve lisztérzékenyek egyben Hashimoto (vagy Graves-Basedow) betegek, ezért a kivizsgálásokat mindkét irányban érdemes lefolytatni.
 
A pajzsmirigy alulműködés diagnózisához elsősorban egy vérvétel szükséges, amely után a laborban meghatározzák a hormonszinteket, elsősorban az agyalapi mirigy által termelt TSH-t, és a pajzsmirigy hormonokat (fT3 és fT4). Ezeken túl további vérvizsgálatok is szükségesek lehetnek, hogy azonosítsák a Hashimoto-kórt jelző antitesteket a vérben, illetve pajzsmirigy ultrahang vizsgálatra is sor kerül.
 
A cöliákiával kapcsolatos nagyon fontos, hogy senki se diagnosztizálja önmagát, és ne kezdjen gluténmentes diétába diagnózis nélkül – hangsúlyozza dr. Sárdi Krisztina, az Allergiaközpont – Prima Medica gasztroenterológusa. – A kivizsgálás egy szakorvosi konzultációval kezdődik, és ha a tünetek erre utalnak, következik a vérvizsgálat, ahol IgA, IgG, tTG antitesteket vizsgálunk, ezt követően endoszkópiás vizsgálat során végzett vékonybél biopsziával igazolható a cöliákia.  A cöliákiáról tudni érdemes, hogy nem gyógyítható, de élethosszig tartó gluténmentes diétával teljes mértékben kezelhető. Ennek hatására a vékonybélbolyhai regenerálódnak, helyreáll a felszívó képesség, a hiánybetegségek, tünetek megszűnnek.