Az atípusos depresszió gyakori tünete a fájdalom

Atípusos depresszió esetén bár általában megfigyelhető a lehangoltság, jellemző ennek reaktivitása. Kedvező külső hatásra átmenetileg javulhat a hangulat, a beteg élénkebbé, vidámabbá válik. Emellett jellemző, hogy a – a tipikus depressziótól eltérően, - fokozott étvágy- és alvásigény jelentkezik, ami gyakran hízással jár.

Milyen további tünetek utalhatnak atípusos depresszióra?

Jellemző a nappali fáradékonyság, álmosság, a figyelmi- és memóriazavarok, koncentrációs nehézség. Gyakori a bénultság érzése, mely sokszor a végtagokban jelentkezik. Fellépnek szorongások, melyek akár pánikroham formájában is jelentkezhetnek. A teljesítmény, a terhelhetőség a munka és tanulás terén egyaránt lecsökken.

A fenti tünetek mellett tipikus személyiségjegyek figyelhetők meg. A beteg – a depresszióban szenvedőtől eltérően – fogékony a külső környezeti ingerekre. A pozitív irányú kilendülés mellett a negatív hatásokra is intenzíven reagál. Gyakori a sértődékenység, túlérzékenység, a külvilági ingereknek való fokozott kiszolgáltatottság. Jellemzőek az önértékelési zavarok, önvádlások, bűntudat. Sok paciens számol be reménytelenség-, kiúttalanság- és tehetetlenség érzésről, a jövőkép negatív irányba mozdul. A társadalmi kapcsolatok beszűkülnek, a párkapcsolat, a szexuális érdeklődés is sérül.

A pszichés tünetek, személyiségjegyek mellett gyakoriak a testi panaszok is. Fejfájás, szédülés, bizonytalan mellkasi tünetek, emésztőszervi problémák mellett jellemzőek a mozgásszervi panaszok, gerincfájdalmak.

A betegség tartós fennállása másodlagosan alkohol- vagy nyugtatószer függőséghez vezethet. A páciensek fokozottan veszélyeztetettek lehetnek öngyilkosság irányában.

Mi okozhatja a betegség megjelenését?

Az atípusos depresszió hátterében - megegyezően több más mentális betegséggel - gyakran kerülnek felszínre korai lelki sérülések. Egyszeri súlyos gyermekkori trauma, szeretett személy elvesztése, sérült anya-gyermek kapcsolat, a szülők, gondozók lelki betegsége, pszichoszociális stresszorok, tartós elszakítottság, izoláció egyaránt a személyiség pszichés sérülékenységének fokozódásával járhat. 

Hogyan kezelhető az atípusos depresszió?

Az atípusos depresszió kezelése gyógyszeres - és pszichoterápiás úton történhet. A gyógyszerek közül előnyben kell részesíteni az antidepresszánsokat a nyugtatók adásával szemben. Ezzel nem csak hatékonyabb terápiás beavatkozást lehet elérni, de el lehet kerülni nyugtatók, altatók adásával előbb-utóbb kialakuló függőséget is.

Többféle pszichoterápiás módszer közül lehet választani. A döntésben meghatározók lehetnek a tünetek, a beteg személyisége és affinitása valamelyik irányzat iránt, a kora gyermekkori sérülés elszenvedése. A módszerek közül kiemelném a dinamikus-, feltáró pszichoterápiát, a kognitív-viselkedésterápiát és a relaxációs technikákat. Gyakran a gyógyszeres- és pszichoterápia kombinációja kínálja a legeredményesebb megoldást.

(Dr. Pálvölgyi Rita, pszichiáter, pszichoterapeuta)