Hogyan dolgozható fel a gyász?

Haláleset hallatán különbözően reagálunk. Egyesek összeomlanak, mások folytatják a napi rutint, mintha mi sem történt volna. Természetesen csak látszólag, a hír váratlan, nagy horderejű, elsöprő, mindenkinek időre van szüksége, mire igazán szembesül veszteségével.

A hír sokként éri az embert. A halálhír értetlenséget és tehetetlenséget kelt. Az érzés percektől napokig kitarthat. Ez természetes reakció, melyre azért van szükség, hogy az ember egy kicsit összeszedje magát. A tagadás nem tarthat örökké, előbb-utóbb szembesülünk a lelki fájdalommal.

Adjon időt magának! Nincs forgatókönyv arra, hogy milyen a helyes viselkedés a gyászban. Ha teljesen üresnek érzi magát, az teljesen normális reakció. Ilyenkor annyira elöntenek minket az érzések, hogy helyette inkább „kiüresedünk”. 

Az első héten a szervezés ideje jön el. Ekkor szembesülhetünk leginkább azzal, hogy már nincs ott a szeretett személy, már nem segíthet a problémák megoldásában. Egyesek nagyon aktívak, megszerveznek mindent, ami a temetéshez szükséges, mások pedig nagyon passzívak lesznek. A legjobb, ha ilyenkor van kire támaszkodnia: kérjen segítséget szeretteitől, barátaitól! Ne szégyellje a fájdalmát!

Temetés, az érzelmek vihara

A temetés vízválasztó pillanat, nagyon fontos a gyász szempontjából. Évezredes hagyomány a halottainktól való búcsúzás. Tudatosítja az elszakadást, lehetőséget ad a fájdalom kifejezésére, ilyenkor a közösség támaszt nyújt a legnehezebb pillanatban.

• Menjen el a temetésre. Bármennyire is fájdalmas élmény is, a temetésen való részvétel fontos lépés a gyász feldolgozásában.
• Kérjen támaszt. Gyász alatt arra van szükségünk, hogy beszélhessünk vigasztalás és tanács nélkül.  
• Nem kell erősnek lennie. Gyakran mondják az emberek egymásnak és önmaguknak is, hogy „légy erős, nem engedhetem meg magamnak, hogy sírjak”. Az igazi erősség abban nyilvánul meg, hogy érzéseinket át merjük érezni és helyet adunk nekik.

Lassan múló fájdalom

A magyar hagyományban él a „gyász év” fogalma. Erre azért van szükség, mert az elhunyt hiányát több helyzetben átérezzük. Az évszakok, az évfordulók, az ünnepek alkalmával eszünkbe jutnak a közös emlékek.

• Készüljön fel a fájdalmas évfordulókra! Idézze fel a kellemes élményeket.
• Mindenképp tartsa meg a korábbi szokásokat. Sajnos, akik elakadnak a gyász folyamatában, elakadnak a mindennapokban is. Nem követik a korábbi családi hagyományokat, akár elmaradhatnak a közös ünneplések is. Ne essen ebbe a hibába! A közösségi élmények segítenek a gyász feldolgozásában és egy új életstílust kialakításában.
• Foglalkozzon magával. Ne fossza meg magadtól azokat az élményeket, amelyek korábban örömet okoztak! Sportoljon, olvasson, foglalkozzon a hobbijával!

(KamaszPanasz - B. Gy.)