Refluxbetegség és mellkasi szorító fájdalom
A refluxbetegség nyelőcsövön kívüli (extraözofágeális) tünetei között szerepel a mellkasi szorító fájdalom, azaz az anginiform mellkasi panasz. A nyelőcső eredetű mellkasi szorító fájdalom nehezen különíthető el a koszorúsér eredetűtől.
A nyelőcső fogsortól távoli része és a szív idegi ellátása részben közös, a X. számú agyidegből (nervusz vágusz) eredeztethető. Ezzel magyarázható, hogy a refluxbetegség idegingerléses reflex révén epizódikus mellkasi, nem-koszorúsér eredetű fájdalmat tud produkálni.
Szorító mellkasi fájdalom esetén először a valószínűbb és veszélyesebb koszorúsér eredetet kell kizárni, ezt követi a tüdőbetegségek vizsgálata, majd harmadik lépésben gondolhatunk a nyelőcső eredetre.
Ha ez az ok is kizárható, mozgásszervi, vagy pszichés tényezők szerepe is felmerül. A fájdalom nyelőcső eredetét támogatja az étkezéssel vagy a testhelyváltoztatással (lehajlás, lefekvés) való összefüggés, illetve a más, nyelőcsőbetegségre jellemző tünettel társult előfordulás.
A panasz eredetének megállapítását nehezíti, hogy a savas reflux reflexes úton maga is képes koszorúsérgörcsöt, következményes szívizom-vérellátási zavart és mellkasi fájdalmat előidézni (linked angina). Ennek kialakulásában a koszorúserek fokozott összehúzódási hajlama és az elhúzódó savas refluxos periódusok jelentenek kockázati tényezőt.
Amennyiben a betegnek csupán mellkasi szorító fájdalma van és típusos refluxos tünetei nincsenek, legtöbbször háziorvos vagy kardiológus vizsgálja először. A negatív eredményű részletes kardiológiai kivizsgálás esetén azonban fel kell, hogy merüljön a refluxbetegség lehetősége is; a beteget érdemes gasztroenterológus szakorvoshoz irányítani, mivel a betegek akár 20%-ában is ez lehet a panaszok kiváltó oka.
A szakorvos eldönti, hogy a panaszok milyensége (sürgősségi eszközös vizsgálatot igénylő ún. alarm tünetek megléte vagy hiánya), a beteg életkora és a családi halmozódást mutató nyelőcső-gyomor betegségek megléte vagy hiánya alapján szükségesek-e mielőbbi eszközös vizsgálatok, vagy a beteg gyógyszeres teszt-kezelésre szorul annak eldöntésére, hogy a savcsökkentő kezelés hatásosnak bizonyul-e a mellkasi szorítás mérséklésére.
Azonban adódhatnak problémák. Az eszközös vizsgálatok (endoszkópos vizsgálat, pH-metria) gyakran nem mutatnak jellemző eltérést, ezért többféle diagnosztikai módszert kell bevetni. A gyógyszeres tesztkezelés (az ún. protonpumpagátló teszt) csak huzamosabb idő (általában legalább 8 hét) után hatásos a mellkasi szorító fájdalomra.
Amennyiben a panaszok hátterében refluxbetegség áll, a kezelés a tartós és emelt dózisú protonpumpagátló (esetleg ún. prokinetikummal kiegészítve), vagy a sebészeti megoldás. A sikeres kezelés megszűntetheti az extraözofágeális refluxos tünetet, azaz az anginiform mellkasi fájdalmat, és sikeresesen csökkentheti a linked anginás epizódok számát.
A téma korábbi hírei