Állandó szomatoform fájdalomzavar

Az ismétlődő negatív eredmények, a háttérben fennálló tartós érzelmi konfliktusok, elhúzódó, megterhelő élethelyzetek terelik a szakemberek figyelmét a pszichés eredet irányába.

A fájdalom egy-, vagy akár több területet is érinthet. A háttérben nem diagnosztizálható testi betegség, vagy ha van is, az semmiképp nem indokol ilyen mértékű fájdalmat, és ezzel együtt járó szenvedést. A tünetek akarattal nem befolyásolhatóak.

A szomatoform fájdalomzavar leggyakoribb tünetei:

• fej- és arcfájás,
• hát- és derékfájás,
• egyéb reumatológiai tünetek,
• izomfájdalmak,
• alhasi panaszok.

Jellemző, hogy a fájdalomcsillapítók hatástalanok, vagy hatásuk nem kielégítő. Emiatt a betegek már sokféle szert kipróbáltak, és nem ritka, hogy függőség alakult ki a fájdalomcsillapító szerekre. Más betegeknél másodlagos depresszió lép fel. A kialakuló alkohol- és nyugtatószer függőség sem ritka jelenség, mivel az érintettek igyekeznek fájdalmukat ezekkel a szerekkel enyhíteni.

Mik lehetnek a kiváltó okok?

A feltáró interjúk során a háttérben különböző pszichés kórokok kerülnek felszínre. Ezek lehetnek:

• elhúzódó pszichotrauma (gyász, válás, súlyos betegség a családban stb.)
• a személyiség pszichés sérülékenysége
• elfojtott indulatok, düh, agresszív késztetések
• fokozott dependencia szükséglet – a krónikus fájdalommal együtt járó betegségelőny, fokozott figyelem, törődés iránti szükséglet az egészségügyi ellátó rendszer és a család részéről egyaránt
• szexualitáshoz kapcsolódó tudattalan konfliktusok,
• pszichoszociális stresszorok, stb.

Hogyan kezelhető a szomatoform fájdalomzavar?

A gyógyuláshoz vezető út a felismeréssel veszi kezdetét. Gyakran a háziorvos az, akinek a kezében összefutnak a negatív vizsgálati eredmények, és aki számára – mivel jól ismeri a pacienst – a lelki okok először kirajzolódnak. A fenti összefüggéseket azonban a páciensnek is fel kell ismernie.

A terápia lehet gyógyszeres-, vagy pszichoterápia, vagy ezek egyidejű kombinációja. A gyógyszerek közül az antidepresszánsok részesítendők előnyben, hiszen a nyugtatókhoz gyakran már kialakult a hozzászokás, de ha nem is szedte korábban a beteg, hosszú távú kezelésre nem javasolhatók.

A sokféle pszichoterápiás módszer közül megemlítendők a dinamikus feltáró terápiák, melyek a pszichés tényezők felismerésében és feldolgozásában segítenek. Emellett közvetlen lelki támogatást nyújtanak a páciensnek.

A pszichoedukáció segít a hibásan rögzült tanulási folyamatok korrekciójában, a pszichoszociális stresszorok felismerésében és csökkentésében. A családtagok bevonásával közvetlenül csökkentheti a környezeti faktorokat, illetve a hozzátartozók számára is lehetőséget teremt a tünetek korábbiaktól eltérő kezelésére.

A relaxációs technikák, mint az autogén tréning, jóga, meditáció hasznos segítséget nyújthatnak a tünetek oldásában, a pszichés feszültség, szorongás megszüntetésében, az automatikusan jelentkező negatív gondolatok kiiktatásában.

(Dr. Pálvölgyi Rita, pszichiáter, pszichoterapeuta)