A térdfájás gyakran a farizomból indul ki
A járás mechanizmusában részt vesznek többek között a farizmok, a combpólyafeszítő izom és az iliotibiális szalag. Ha a folyamatban a combpólyafeszítő izom és az iliotibiális szalag működése dominál, az hatással van a farizmok aktivitására, olyannyira, hogy akár az is előfordulhat, hogy már nem eveznek részt a mozgásban.
A farizmok inaktivitása a fő oka annak, hogy az iliotibialis szalag megkeményedik, és mivel ez utóbbi összeköttetésben áll a combpólyafeszítő izommal, jelentkezik a térdfájás.
A mozgás kontrollálásához és precíz kivitelezéséhez azoknak az izmoknak a működésére van szükség, amelyek a csontok közeli (proiximális) végén erednek. Ennek megfelelően a farizom van a legjobb pozícióban ahhoz, hogy a combcsont mozgását kontrollálni tudja. Az ischiocruralis izom és a combpólyafeszítő izom hosszú izmok, amelyek a csont távoli (disztális) végén erednek, ezért a mozgás precíz kontrollálására nem képesek.
De mégis hogyan lehetséges az, hogy a farizom elveszítheti a mozgásban betöltött dominanciáját, amikor fő feladata az, hogy a csípő irányából kontrollálja a combcsont mozgását?
Sportolóknál ez úgy fordulhat elő, hogy alsótestük izmai közül főként az elülső és hátulsó combizmukat, valamint a lábszár izmait edzik. A térdhajlítást úgy végzik, hogy közben a farizom kedvezőtlen kiindulási pozícióban van. Azok a sportolók, akik krónikus térdpanaszoktól szenvednek, újra és újra ugyanazokat a gyakorlatokat, gyakorlatsorokat végzik.
Ha a hátsó combizom veszi át a farizom feladatát, akkor a túlterhelés jelei jelentkeznek. Térdhajlítás során például a farizom működése korlátozott, emiatt a csípő- és a térd ritmusa kiegyensúlyozatlan. A térd hajlítása és nyújtása túlzott mértékű. Ezzel egy időben a csípő mozgásterjedelme korlátozott. A láb előrenyújtásakor a négyfejű combizom és a patella-ín extrém igénybevételnek van kitéve. A combcsont elfordul, a farizom tovább nyúlik. Ez tovább korlátozza a csípő mobilitását.
A farizom nem működik, és ha nem tölti be szerepét mint a csípő elsődleges mozgatója, feladatát olyan izmok veszik át, mint a combpólyafeszítő izom, de mivel ezeknek nem ez az elsődleges funkciójuk, túlterhelődnek, a farizom megnyúlik. Az extrém mértékben megrövidült vagy megnyúlt izmok nem működnek optimálisan. Ebben az esetben a közepes és nagy farizmok nem tudják hatékonyan kontrollálni a combcsont mozgását.
Újra meg kell tanulni helyesen mozogni
A kedvezőtlen biomechanika következtében a farizmok fokozatosan elsorvadnak, feladatukat más izmok veszik át, és a túlterhelésből adódó tünetek észlelhetők. A hátulsó combizom helyzete ugyanis kedvezőtlen ahhoz, hogy a farizmok feladatát ellássa.
A középső farizmok tovább nyúlnak, és még kevésbé lesznek képesek ellátni feladatukat, a combcsont mozgásának irányítását. Ezáltal a térdre még nagyobb erő hat. A lágy szövetek extrém terhelésnek vannak kitéve, különösen a patella-ín.
A probléma forrása nem mindig a sérülés helyén keresendő. Ha a krónikus térdfájdalom okát akarjuk kideríteni, akkor a biomechanikai összefüggéseket kell nézni, és a helyes mozgást újra el kell sajátítani.
A téma korábbi hírei