Krónikus fájdalom és antidepresszáns kezelés

A krónikus fájdalom és a lelkiállapot összefüggései

A krónikus fájdalom három hónapnál hosszabb ideig, tartósan, vagy gyakran visszatérő fájdalom, melyre az ismert fájdalomcsillapítók nem, vagy csak kevéssé hatnak. A leggyakoribb ilyen fájdalmak: fejfájás, fogfájás, arcfájdalom, gerinc- és egyéb reumatológiai eredetű fájdalom, övsömört követő-, cukorbetegség, krónikus alkoholbetegség okozta idegfájdalom, stroke-ot követő fájdalom, rosszindulatú daganat okozta fájdalom, fantomfájdalom.

Tartós fennállása az idegrendszert túlérzékennyé teszi, korábban fájdalmatlan, kisebb ingerek is meghaladhatják a fájdalomküszöböt. Ezt a jelenséget centrális szenzitizációnak nevezzük.

Hogyan vezet a fájdalom depresszióhoz?

A krónikus fájdalom állandóan a tudat előterében álló, az életminőséget súlyosan romboló jelenség. A beteg elvesztheti korábbi aktivitását, munkaképességét, rokkant nyugdíjba kényszerülhet, vagy munkanélkülivé válhat. A személyiség egy jellegzetes átalakuláson megy keresztül, kialakul az úgynevezett „fájdalom személyiség”. A családi- és a társas kapcsolatok jellemzően sérülnek az ilyen betegek körében.

A betegség fellépésére hajlamosító tényezők: női nem, 35 év feletti életkor, alacsonyabb szociális helyzet, munkaképtelenség, magány. 

Milyen módon csillapítható a fájdalom? Hogyan hat az andtidepresszáns?

Jól látható tehát, hogy a tartós fájdalom kezelése alapvető fontosságú. A terápiának alapos diagnosztikus munkára kell épülnie. A fellépő fájdalmat már az akut szakban hatékonyan, adekvát módon szükséges kezelni.

A krónikus fájdalom kezelése sokszor team munkát igényel, melyben az adott terület szakorvosai mellett a pszichiáter és a pszichológus szerepe is elengedhetetlen.

A fájdalomcsillapítás, fizikoterápia, gyógytorna vagy más kezelések mellett a mentális állapot javítására is nagy hangsúlyt kell fektetni. Ez gyógyszeres- és pszichoterápiás úton érhető el.

A gyógyszeres lehetőségek közül kiemelendők az antidepresszív szerek. A triciklikus-, szerotonin visszavételt-, és a szerotonin-noradrenalin visszavételt gátló gyógyszerek egyaránt eredményesen használhatók a kórkép kezelésében. Az antidepresszívumoknak – a hangulat javítása mellett - közvetlen fájdalomcsillapító, alvást segítő, fáradtságot, izomfájdalmakat csökkentő hatása egyaránt hozzájárul a panaszok enyhüléséhez. Az állandó szomatoform fájdalom és az atípusos depresszió esetén pedig a háttérben meghúzódó depresszióra fejtenek ki közvetlen hatást.

A pszichoterápiás módszerek közül a kognitív viselkedésterápia, a relaxációs módszerek, hipnoterápia, biofeedback kiemelendők. Az akupunktúra hatásossága is visszatérő tapasztalat.

Fontos, hogy a beteg hatékony megküzdési stratégiákra tegyen szert. Törekedni kell a diszfunkcionális, negatív attitűdök felszámolására, hosszú távú életcélok, aktivitások kidolgozására. A szociális képességek fejlesztése, a családi kapcsolatok rendezése szintén a terápiás célkitűzések közé tartozhatnak.

(Dr. Pálvölgyi Rita, pszichiáter, pszichoterapeuta)