Krónikus fájdalom és depresszió

Főoldal / A fájdalom / Krónikus fájdalom és depresszió
A fájdalom fogalmát nehéz pontosan körülírni. Fennállásának hosszát tekintve például elkülönül egymástól az akut és a krónikus fájdalom, mely utóbbi esetében 3 hónapnál régebb óta tartó állapotról beszélünk. A fájdalom megélésében meghatározó az egyén fájdalomküszöbe és toleranciaszintje. Ezek függhetnek az életkortól, kulturális elvárásoktól, egyéni adottságoktól, valamint a hangulati állapottól.

A szorongó vagy depressziós emberek sokkal rosszabbul tűrik a fájdalmat, és magát az ingert is sokkal erősebbnek érzik, mint amilyen az valójában. Esetükben a krónikus fájdalom viszont tovább ront a depresszió mértékén, így kialakul egy ördögi kör, amely ún. patológiás fájdalomhoz vezet: a kóros folyamat ebben az esetben nem a testben, hanem a központi idegrendszerben jön létre.

 

A szorongó és feszült betegeknél öntudatlanul, reflexszerűen fokozódik a nyak-és törzsizmok tónusa, amely további fájdalmat okoz az érintett izomcsoportokban, valamint gyakori fejfájáshoz vezet.

 

A pszichológiai eredetű fájdalomban a fájdalomtűrő képesség csekély, ezért a betegek a kellemetlen érzéseket is fájdalomként élik meg. Ezekben az esetekben sokat segíthet a páciens állapotán a pszichoterápia, jóga, autogén tréning, egyéb relaxációs technikák, és a hit.

 

Bizonyos krónikus állapotokban (pl. daganatos megbetegedések során) nem mindig tudunk hatni a fájdalomra, viszont javíthatjuk a beteg fájdalomtűrő képességét. Éppen emiatt, az orvosok gyakran kezelik szorongásoldóval és hangulatjavítókkal a krónikus fájdalomban szenvedő beteget. Emellett természetesen más fájdalommentes megoldás is létezik a fájdalomcsillapításra, pl. az akupunktúra.

 

A krónikus fájdalomban szenvedő betegek közös jellemzője, hogy fájdalmuk évek óta fennáll és változatlan intenzitású. Ezek a betegek annak ellenére szednek nagy dózisú fájdalomcsillapítót vagy nyugtatót, hogy azt állítják, semmilyen pozitív hatást nem észlelnek, és a fájdalom nem múlik el. Rendszeresen vesznek igénybe sürgősségi ellátást, kórházi kezeléseket. Gyakran, ha a krónikus fájdalom lelki okaira próbálunk rákérdezni, védekező álláspontot vesznek fel és életbeli nehézségeiket a fájdalommal magyarázzák.  

 

A krónikus fájdalommal küzdő emberek hajlamosak könnyen beleszokni a krónikus beteg szerepébe és annak „előnyeibe”. Sok esetben figyelhető meg, hogy a beteg státusz miatt mentesítve érzi magát a beteg a társadalmi felelősségektől: munkavégzéstől, háztartási-, szülői- és gyermeki kötelességektől. Ennek megoldásaképp az orvosnak a kezelés során az antidepresszáns szerek ajánlása mellett erősítenie kell a betegben, hogy állapota nem menti fel a mindennapi kötelességei alól! 

 

Dr. Kerekes Éva