Mellfájdalom

Szinte nincs is olyan nő, aki olykor ne tapasztalna bizonyos fokú kellemetlen érzést, fájdalmat egyik vagy mindkét mellében. Ennek oka legtöbbször a menstruációt megelőző PMS, de lássuk, mi minden okozhatja még a problémát, és mikor érdemes vele orvoshoz fordulni. A kérdést dr. Hetényi Gábor, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyásza válaszolta meg.

 

 

Az emlők fájdalmának és érzékenységének számtalan oka lehet, és ezek legtöbbször ártalmatlanok. A problémát elsősorban a hormonszint változásai generálják, melyek gyakran az életkorból, illetve a menstruációs ciklusból adódó hormonális változások (pl. pubertás, menopauza, terhesség, menstruáció, szoptatás).

 

 

Ha a mellfájdalom a menstruációs ciklushoz kapcsolódik, ciklikus mellfájdalomnak nevezik. A tünet része lehet az ún. premenstruációs szindrómának (PMS), de előfordulhat önmagában is.

 

 

A hormonszintek ingadozását kóros endokrin állapotok is kiválthatják. Sajnos ingen gyakoriak az olyan endokrin betegségek, mint pl. az inzulinrezisztencia, PCOS, prolaktinoma. Szerencsére a legtöbb hormonális probléma könnyen orvosolható gyógyszeresen és/vagy életmódterápiával.

Akár természetes, akár kóros folyamatok okozzák a hormonok mennyiségének ingadozását, ilyenkor általában mindkét mellben érezni a fájdalmat, feszülést. Érdemes továbbá tudni, hogy vannak olyan gyógyszerek, melyek hormoningadozást okozhatnak, így ezt is vegye számításba, ha a mellfájdalom jelentkezik!

 

 

Ez olyan állapotot takar, amikor a mell(ek)ben jóindulatú, folyadékkal teli, mozgatható ciszta/ciszták találhatók, melyek körül a kötőszövet felszaporodik. Ezek a csomók ahogy közeledik a menstruáció, megduzzadnak, érzékennyé válnak. Oka az ösztrogén/progeszteron egyensúlyának felborulása. Kezelése leggyakrabban progeszteronpótlással történik, ritkábban műtéti beavatkozás indokolt (főleg akkor, ha nagy a rosszindulatú daganattá való elfajulás esélye).

 

 

A mellekben lévő csomóknak igen sok típusa is ismert, melyek közt vannak jó-és rosszindulatú elváltozások is. Bár vannak tünetek, melyek segítenek megkülönböztetni egymástól a jó-és rosszindulatú daganatokat, ám a biztos differenciáldiagnózist az aspirációs citológia, a szövettan adja. A legtöbben, ha csomót találnak a mellükben, egyből rákra gondolnak, ám ha rosszindulatú, az általában nem jár fajdalommal (bár az igen veszélyes gyulladásos mellráknál jelen van nagyfokú fájdalom is). Jóindulatú daganatok, ciszta esetén elég lehet a megfigyelés, ha panaszt okoz, akkor a ciszta leszívása, daganatok műtéti eltávolítása. Mellrák esetén műtétre minden esetében szükség van (ami lehet, hogy csak a daganatra korlátozódik, de az adott emlő levétele is indokolt lehet). Emellett kemoterápia/sugárterápia, gyógyszeres kezelés is szükséges.

 

 

A mellgyulladás (mastitis) egy bakteriális eredetű fertőzés, leggyakrabban a szoptató nőket érinti, melyet az emlők túltelítődése, a tejcsatorna elzáródása előz meg. Ilyenkor az érintett mell fájdalmas, a bőr vörös, meleg, az illető lázas, rossz a közérzete. Mivel baktériumok okozzák, antibiotikumos terápia szükséges a kezeléséhez, ám ha a probléma tályogképződéssel is jár, úgy műtéti beavatkozás indokolt.

 

 

Egy rosszul megválasztott melltartó is okozhat mellfájdalmat. Problémát okozat pl. a nem jó alátámasztás, ugyanis ekkor a szalagok a nap végére megnyúlnak, így a mellek nehézzé, fájdalmassá válnak. Kellemetlenséget okozhat az is, ha a melltartó túl kicsi, a merevítés szorosan a bőrbe/mellszövetbe hatol.

 

 

Megmagyarázhatatlan emlőfájdalom esetén mindképp orvosi vizsgálat szükséges. A konzultáció a következő esetekben is szükséges:

 

 

 

A mellfájdalom okának kiderítése során az orvos első körben fizikális vizsgálatot végez, csomók után kutatva, majd laborvizsgálatot kér a hormonszintek tisztázására. Gyakran van szükség ultrahangos mellvizsgálatra is, melynek során felderítésre kerülhetnek daganatok, ciszták, tályogok, gyulladások is- mondja dr. Hetényi Gábor, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyásza. Egy bizonyos kor felett (40 év felett) a rosszindulatú daganatok gyanúja estén mammográfia indokolt. Az orvos aspirációs citológiát is javasolhat, ami a csomók természetére ad bővebb információt. Mindezek kívül egyéb képalkotó vizsgálatok (CT, MR) is szükségesek lehetnek, a panaszoktól, kórtörténettől, egyéb eredményektől függően.

 

Forrás: Nőgyógyászati Központ