Mintha egy lélegzetvétellel nem jutna elegendő levegő a tüdejébe?

 

 

Az akut légszomj a hirtelen kialakuló tüneteket jelenti, ennek legszemléletesebb példája, amikor valaki félrenyel valamit, idegentest kerül a légutakba. Hirtelen légszomjat okozhat még például az életveszélyes allergiás reakció (anafilaxia), asztmás roham, légmell, tüdőembólia és a szívinfarktus is. Ilyen esetekben tehát azonnal orvosi ellátásra van szükség.

 

 

A hosszú időn át, tartósan fennálló légszomj kezelését és a kiváltó okainak feltárását sem szabad sokáig halogatni. A tünet egyre fokozódhat, a háttérben álló betegség pedig súlyosbodhat, ami megnehezítheti a kezelést és a későbbi teljes felépülést.

 

Dr. Potecz Györgyi elmondta, hogy a légszomj lehet tüdőgyulladás, krónikus hörgőgyulladás, asztma, COPD, tüdőfibrózis, tüdőrák, poszt-covid szindróma tünete is. Jelezheti a tüdőszövet krónikus gyulladását, de tüdőműtét utáni állapotot is kísérheti. Habár a légszomj az esetek többségében tüdőgyógyászati eredetű, de gondolni kell az egyéb kiváltó okok lehetőségére is: például szívbetegségek, stressz, túlsúly, dohányzás, vérszegénység és reflux is okozhat nehézlégzést. 

 

 

A tüdőgyógyászati kivizsgálás során a beteg alapos kikérdezése és fizikális vizsgálata után több vizsgálatra is szükség lehet. Készülhet légzésfunkciós vizsgálat, amivel a légutak krónikus gyulladását vagy beszűkülését okozó, a tüdő rugalmasságát, a légzőfelület nagyságát csökkentő tüdőbetegségek lehetőségét lehet megerősíteni vagy kizárni, szükség esetén diffúziós kapacitás méréssel kiegészítve. Ezeket sok esetben képalkotó vizsgálatokkal (mellkas rtg/CT) szükséges kiegészíteni a pontos diagnózishoz. 

 

A kezelést a kiváltó ok alapján állapítja meg az orvos. Az eredmények függvényében további kivizsgálásra is szükség lehet, például kardiológus vagy gasztroenterológus bevonásával. Ha a légszomj a meglévő krónikus légúti betegség rosszabbodásának tünete, akkor a gyógyszeres kezelést szükséges módosítani. 

 

Forrás: Tüdőközpont