A balesetek lelki hatásai

Főoldal / A lélek fájdalma / A balesetek lelki hatásai
Egy karambol nemcsak testi fájdalommal és törött csontokkal, de sok esetben lelki sérülésekkel is jár. A baleset, annak körülményei, a fájdalom, a kiszolgáltatottság sokszor olyan lelki folyamatokat indítanak el, melyek nehezítik az események feldolgozását és a felejtést.
A baleset napjáig mindenki biztos abban, hogy nem érheti különösebb baj, biztonságban él a világban. A tragédia pillanatától kezdve azonban ez az alapvető érzés megkérdőjeleződik, a nyomában kialakuló bizonytalanság pedig félelmet és szorongást szül. Később a túlélők félelemmel gondolnak vissza a történtekre, alkalmanként fulladással, szapora szívveréssel, izzadással, remegéssel reagálnak a visszatérő emlékekre. Súlyos esetben akár pánikrohamok is kialakulhatnak a balesetet követő időszakban.
 
 
Az életben maradtaknak szembe kell nézniük olyan érzésekkel is, mint a kiszolgáltatottság, a reménytelenség, és a félelem, amivel a baleset alatt szembesültek. Kérdések merülnek fel bennük az élet értékére, a mulandóságra, a véletlen szerepére vonatkozóan, melyekre nincsenek felkészülve. Ezek az érzelmi hullámvölgyek könnyen hagulatzavarban végződhetnek. A depresszióban szenvedő fiatalok kerülik a társaságot, abbahagyják korábbi hobbijaikat, kimaradoznak az iskolából.szomorú
 
Gyakran alakul ki az áldozatokkal szemben érzett bűntudat. Miért azok haltak meg, akik sokkal sokkal érdemesebbek lettek volna sz életre? A túlélő gyerekek szeretnének elhunyt szüleik helyében lenni, és azt kívánják bárcsak ők haltak volna meg.
 
A kavargó indulatok sokszor indokolatlan dühkitörések formájában jelentkeznek, melyek megrémisztik az illetőt és a környezetét is. Utólag bűntudatot éreznek amiatt, hogy nem tudták jobban kontrollálni érzéseiket, de a dühkitörések egyre gyakrabban jelentkeznek. 
 
Ezeket az érzéseket nem könnyű kezelni, és még nehezebb beszélni róluk. Az áldozatok sokszor nem szívesen beszélnek a történtekről, mivel úgy érzik, hogy senki sem érti meg őket. Kerülik azokat a helyeket, tevékenységeket, embereket, akik emlékeztetik őket a balesetre és így fokozatosan visszahúzódnak, izolálódnak környezetüktől. Barátaikat leépítik, keresésükre nem reagálnak, fokozatosan bezárkóznak.
 
Ha valaki a fentiekben magára ismer, vagy hasonló dolgokat tapasztal egy közlekedési balesetet követően, akkor mindenképp keressen egy megbízható barátot, rokont, akivel tud beszélni az érzéseiről, még akkor is, ha ehhez semi kedve sincs. Az érzések szavakká formálása es kimondása nagyon sok feszültésgtől megszabadít és segít feldolgozni a történteket. Ha nem tud egyedül megbírkózni a traumával, ne szégyelljen segítséget kérni egy szakembertől!
 
Dr. Veress Dóra