Ki érti meg a fájdalmunkat?

„A középkor végén lévő felnőttek magasabb értéket értek el az empátia (együttérzés) mindkét aspektusában, amelyeket mértünk” – mondta Sara Konrath (University of Michigan).

„Ők reagáltak leginkább érzelmileg a mások érzéseire, és ők próbálták meg leginkább úgy megérteni másokat, hogy a dolgokat a mások szemszögéből nézik.”

Három nagy amerikai mintán dolgoztak, amelyből kettő országosan reprezentatív szociológiai felmérés volt.

Mindegyik minta arról tanúskodott, hogy egy fordított U alakú görbét ír le az empátia a felnőtt életkorban: a fiatalok, illetve az öregek kevesebb, a középkorúak több empátiát mutatnak.

Lehetséges, hogy ez a mintázat aszerint alakul, ahogyan a tanulási képességek, illetve a megszerzett tapasztalatok javítják az érzelmi funkciót a felnőtt élet folyamán, majd a tanulási képességek hanyatlása idős korban csökkenti az érzelmi működőképességet.

Mindenesetre, több kutatásra van szükség, hogy megérthessük, ez a mintázat valóban az egyének életkorának eredménye, vagy egy generáció szocializációjának – annak, amelyik most az ötvenes éveiben jár – az eredménye.

„Az 1950-es és ’60-as években született amerikaiak – a középkorúak a mintánkban – társadalmi mozgalmak közepette nevelkedtek, a polgárjogi mozgalmaktól a háborúellenes mozgalmakig.”

„Elképzelhető, hogy a mai középkorúak nagyobb empátiával rendelkeznek, mint a hasonló korúak, mert átvették, ‘beleéreztek’ más csoportok érzelmeibe, helyzetébe.”

Ugyanezek a kutatók egy korábbi tanulmányukban megállapították, hogy a fiatal korosztály empátiája csökkent, nárcizmusa pedig megnőtt – a korábbi fiatal generációkéhoz képest.

„Fundamentális szerepe van az empátiának a társas életben és sok kapcsolódása olyan tevékenységekhez, mint az önkéntesség, az adakozás a segítő szervezeteknek, ezért fontos, hogy megismerjük azokat a tényezőket, amelyek növelik vagy csökkentik az empatikus reagálást” – zárta le Konrath.

fuggetlen.hu