Tartós katéter beültetés a mellkasi folyadékgyülem kezelése során

A tengerentúlon és Nyugat-Európában ettől az időszaktól kezdve kap egyre nagyobb szerepet a tartós mellűri katéter implantáció (indwelling catheter), amely az egészségbiztosítási rendszer támogatott kezelési formái közé is bekerült.

Ismerjük a betegséget

Honlapunkon számos írást közöltünk, amely a mellkasi folyadékgyülem kezelésének lehetőségeit járja körbe. Ha rátekintünk a nemzetközi szakmai sajtóban megjelent, pleurális effúziót tárgyaló írásokra, két felfedezést is tehetünk. Egyrészt a kezelési lehetőségek kapcsán tulajdonképpen teljesen egységes az orvostudomány álláspontja. A szakmai megközelítés szerint a pleurális effúzió kezelését alapvetően a beteg tüdejének státusza, általános egészségi állapota, illetve az ezek alapján meghozott orvosi döntés határozza meg.

Az orvosi tanulmányokból kiderül, hogy a hagyományos mellkascsapolás, amely egy viszonylag fájdalmas, fertőzésveszélyes, illetve általában rövid ideig ható megoldás, nem szerepel a kiemelt módszerek között. A kutatások szerint a betegség legáltalánosabban elterjedt kezelési formája a mellhártya-kitapasztás (pleurodesis). Ennek során, egy kisebb műtéti beavatkozás révén a két mellhártyafal összetapadását oldott talcum-, azaz steril hintőpor bejuttatásával, illetve többnapos folyadék leszívással éri el a kezelés. Ez a megoldás azonban főleg azoknál a betegeknél lehetséges, akinek tüdője megfelelő állapotban van a kezelésre. Ugyanebbe a műtéti vonalba tartozik a VATS (videotorakoszkópos) pleurodesis, amely szintén hatékony kezelési forma.

Az orvosszakmai tanulmányokat olvasva azt láthatjuk még, hogy 2007 és 2010 között egyre több tanulmány veszi górcső alá a tartós mellűri katéter implantáció (indwelling catheter) lehetőségét. Az állandó katéter beültetése ambuláns körülmények között megoldható, ezt követően pedig a beteg kezelése otthon, önerőből folytatható. Olyan kutatás is készült, amely a tartós pleurális katéterek (TPC) hatékonyságát vizsgálta olyan rosszindulatú pleurális folyadékgyülemben szenvedő betegeknél, akik egyébként potenciálisan pleurodézisre lettek volna alkalmasak. Bár a tartós katéter beültetése után igen magas százalékban alakult ki úgynevezett spontán mellhártya kitapadás, az eredmények alapján a műtéti mellhártya-kitapasztás továbbra is meghatározó kezelési forma maradt.

Új nézőpont a mellkasi folyadékgyülem kezelésében

Álljon itt bevezetésképpen egy 2011-es kutatási anyag esettanulmánya. „Egy 68 éves, áttétes tüdőrákban szenvedő nyugdíjas szénbányász, légszomjról és állandó tompa mellkasi fájdalomról számolt be. A mellkas röntgenfelvétele masszív pleurális effúziót mutat, amelyet korábban thoracocentesis-szel, mellkasi csapolással kezeltek. A beteg kifejezi vágyát olyan kezelés iránt, amely lehetővé tenné, hogy részt vehessen unokája főiskolai diplomaosztóján, mivel családjában az unoka az első diplomás. Súlyos tüdőtágulat (emfizéma) miatt nagy az általános érzéstelenítés kockázata. Mennyire hatékony az ő esetében a tartós pleurális katéter a mellkasi folyadékgyülem palliatív kezelésére?”

A cikk folytatásáért kattintson ide