Rákpszichológia: nemcsak a test, a lélek is sajog

Főoldal / A lélek fájdalma / Rákpszichológia: nemcsak a test, a lélek is sajog
Nemcsak testi, hanem lelki fájdalom is létezik, ami legalább olyan gyötrő tud lenni mint a szervi tünetek, ráadásul nem elég egy pirula ahhoz, hogy a panaszok enyhüljenek.

A rákbetegséggel való szembesülés, a terápia bizonytalansága, a mindennapok átalakulása, a családban és a munkahelyen betöltött szerep megváltozása, a jövőkép elhomályosulása mind olyan tényezők, amelyek szorongást, stresszt váltanak ki.

Az állandósuló feszültség nagyon sok energiát emészt fel, elszigetelődéshez vezethet, s kimutathatóan fokozza a testi tünetek erősségét is.

A lélek fájdalomcsillapításáról, a romboló stressz feletti uralomról a Rákgyógyítás magazinnak Rohánszky Magda onkopszichológus, a Magyar Pszichoonkológiai Társaság elnöke beszélt.

A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság 2008 novemberében szervezett országos betegnapján a korszerű gyógyszeres terápiák mellett nagy érdeklődés övezte a fájdalomcsillapítás pszichológiai tényezőit is boncolgató szekciót. Megszüntethető gyógyszer nélkül is a fájdalom?


– Természetesen a gyógyszereket nem lehet elhagyni, ám a hatékonyságot fokozza a kombinált kezelés: a pszichológiai segítség a szükséges fájdalomcsillapító-dózist csökkentheti, s ami ennél is fontosabb, alapjaiban változtathatja meg a betegek mindennapjait. Nagyon sok múlik ugyanis azon, miként éli meg valaki a betegséget és az azzal jelentkező fájdalmakat. A kétségbeesés, a betegség miatti pánikreakciók, a szorongás és elszigeteltség növeli a megélt szenvedés mértékét. A fájdalom pedig önmagát is tudja erősíteni: az elgyötörtségből, a kialvatlanságból adódó kimerültség tetézi a fizikai tüneteket, az izomfeszültséget, a vérnyomásproblémákat okozó stresszt. A negatív folyamatok összeadódnak, s még inkább a fájdalomra irányítják a beteg figyelmét. A pszichológia tárháza által kínált lehetőségek segítenek kitörni ebből az ördögi körből: a relaxációs módszerek valós, fizikai értelemben átélhető fájdalomcsillapító hatását sok betegünk visszaigazolta már.

- A filmek által sugallt kép alapján a pszichológust sokan mind a mai napig úgy képzelik el mint  akinek egy díványon feküdve az ember hosszasan a gyerekkoráról mesél.


– A pszichoanalízis valóban máig létező és alkalmazott szakterület a pszichológián belül, ám a betegekkel folytatott kommunikáció másra épül. Megfogalmazója nyomán Rogers-féle személyközpontú terápiának hívjuk azt, amikor a pszichológus nem elemzi a betegét, nem az általa elmondottakat próbálja értelmezni, hanem empatikusan, feltétel nélküli pozitív elfogadással azt segíti elő, hogy a beteg megfogalmazza saját érzéseit. A páciens önmaga határozza meg nyugtalanító problémáit, a pszichológus segít, hogy azokra megoldást is találjon abban az új, kihívásokkal teli és emberpróbáló élethelyzetben, amelyben egyik napról a másikra, a felkészülés lehetősége nélkül találta magát.

 

A cikk folytatása a rakgyogyitas.hu oldalon olvasható >>