A COVID-19 neurológiai szövődményei.

A koronavírusnak egyre több és szerteágazó akut és hosszútávú tünete válik ismertté, melyek közül nem kevés az idegrendszert érinti. Dr. Prinz Géza, a Neurológiai Központ neurológusa, pszichiáter, infektológus a súlyosabb és könnyebben átvészelhető problémákra és azok kezelési lehetőségeire hívta fel a figyelmet.

 

 

Egy összefoglaló angol tanulmány 2020 tavaszán a koronavírus 153 esetének különböző neurológiai panaszaitregisztrálta – a cerebrovaszkuláris kórképektől, amikor az agy vérellátását hirtelen megzavarja valami, például embólia, vérrög vagy súlyos érszűkület, a mentális állapot változásáig, egészen a perifériás, tehát a végtagokban jelentkező panaszokig. Prinz doktor szerint ezek jó része nem csak heveny szakban okoz panaszokat, hosszútávú maradványtünetekkel is számolni kell. Van, ami teljesen meggyógyul, de például az agyállomány pusztulás sajnos nem tud teljesen regenerálódni.

 

A koronavírus neurológiai szövődményei közt van a fejfájás és a tanulási nehézség is.A kórképek kialakulásához tudni kell, hogy a központi idegrendszerben az idegsejtek közti teret kitöltő sejtek, a gliasejtek nagyon komoly funkcióval bírnak. Az asztrocita nevű gliasejt többek az idegsejtek táplálásában és az idegingerület átvivő anyagok tárolásában játszik szerepet. Mivel az asztrociták azok az sejtek, amelyek képesek felvenni a vírust, a fertőződés után nem fogják tudni táplálni az idegsejteket. Ezzel lehet magyarázható sok általános agyi működési zavar, mint például a tompaság, levertség, indítékhiány és egyes súlyos pszichiátriai kórképek, mint például érzékcsalódások, téves észlelések, heves szorongás, súlyos hangulati ingadozás, alvászavar. 

 

 

Több útja van annak, hogyan alakulhat ki a heveny szakból a szövődmény betegség. Ha a vírus megzavarja a véralvadás-rendszert, okozhat rögösödést (trombózist) és vérzést is – ez az egyik útja a bajnak. A másik út, hogy az erek falának legbelső rétege (endothel sejtréteg) ellen keletkeznek ellenanyagok, vagyis kialakul egy érgyulladás, ami bármelyik központi idegrendszeri területet érintheti. Ez látható például az MR-leletekből is. További lehetőség az, hogy az idegrostoknak velőshüvelyei  sérülnek – a gyakori ízérzés- és szaglásvesztés is az orrban levő szaglósejtek idegrostjainak elerőtlenedésének és az ízlelőbimbók idegrostjainak velőshüvely károsodásával magyarázható. (Ezek a panaszok sok esetben maguktól is visszafordulnak.) A COVID utáni állapotban tehát a demielinizáció, vagyis az elvelőtlenedés okozhat sokféle problémát nem csak a központi, de a környéki idegrendszerben is. 

 

hirdetések

 

 

A neurológiai kivizsgálás indokolt lehet szaglásvesztésnél, gondolkozási nehézségnél is.- A hosszútávú tünetek több héttel, hónappal a fertőzés után is fennállhatnak. Sok beteg panaszkodik például a látászavarok különféle formáiról, például homályos látás, fókuszálási problémák. Ezeket a panaszokat körültekintően kell vizsgálni, hiszen nem a szemgolyóban van a hiba, hanem a szemgolyótól a nyakszirtlebenyi látókéregig menő pályában. Ezért ilyen esetben a látóideget kell vizsgálni – hangsúlyozza dr. Prinz Géza, a Neurológiai Központ neurológusa, pszichiáter, infektológus. – Azt is látjuk, hogy a központi idegrendszeri működési zavarok ritkán érintenek csak egy, körülírt idegsejt-csoportot, vagyis nehéz kimutatni idegrendszeri góctünetet. Természetesen ettől még ezeket vizsgálni kell - első választandó feladatként. Az olyan bizonytalan jellegű panaszoknál pedig, mint a szédülékenység, az EEG, vagyis az agyi elektromos vizsgálat elvégzése indokolt.

 

 

Megfigyeléseim szerint általában olyan 25-45 év közti fiatalok fordulnak neurológushoz, akik a fertőzést viszonylag könnyen megúszták, legtöbbször tüdőgyulladásuk sem volt, de a heveny szak után nagyon színes tüneteket produkálnak akár hónapokig.  A nagyon zavaró tünetek közé tartozik, ha a páciens úgy érzi, az agya nem működik megfelelően. Volt olyan páciensem, aki poszt-COVID betegként szakvizsgájára készülve vette észre, hogy képtelen tanulni. Vannak, akiknek szótalálási nehézségük lesz, vagy a számokkal boldogulnak nehezebben. Az ilyen jellegű panaszokon segíthet a neuro-pszichológia - mondja Prinz doktor. -  Sajnos egyelőre nincs egyetlen, közös gyógymód ezekre a problémákra, de többféle úton el lehet indulni. Az egyik, hogy az asztrociták táplálási funkciójának kiesését egy bizonyos hatóanyagú, „agyfényesítőnek” nevezett, vényköteles készítményekkel próbáljuk enyhíteni.

 

Maga a vírus azonban autoimmun folyamatokat is elindíthat. Ennek az a jellegzetessége, hogy az alap laborértékekben nincs eltérés, viszont ha autoimmun antitesteket kezdünk el vizsgálni, akkor például egy bizonyos lupushoz köthető antitestek jelenhetnek meg igen magas arányban, vagy másnál az éppen zajló vírus kiváltotta gyulladást jelzi az igen magas interferon szint. Ezért ilyen esetekben meg lehet próbálkozni a szájon át adható szteroid lökéskezelésekkel, bár nagy tapasztalatok hiányában egyelőre nem garantált a siker.

 

A szelíd kezelések közé tartozik a velőshüvely regenerációjához szükséges tiamin, vagyis a B1-vitamin adása. Ezt érdemes lehet túlkínálni, hiszen nincs kockázata, legfeljebb étvágyat csinál. Napi 200-300 mg tiamin bevitele tehát megkísérelhető. Egyes kutatások idegrendszeri tüneteknél egy bizonyos antidepresszáns adását említik, aminek hatásáról legalább 3 hetes szedés után lehet véleményt mondani. 

 

 

A gyakori maradványtünetként felbukkanó különféle végtag-zsibbadások, éjszakai fonákérzések nagyon nehezen befolyásolhatóak, legfeljebb tüneti szinten. Ezeket tévesen akár gyengeségnek is érezheti a páciens, holott itt nincs szó nem valódi izomgyengeségről, csak a zsibbadás miatt kialakult erőtlenség érzetről. Ez persze zavaró lehet a járásban, a kéz használatában. Ilyen esetben diagnosztikus eszközként jön szóba az EMG, ENG – ez utóbbi egy sokkal kevésbé fájdalmas vizsgálat – ismerteti Prinz doktor. - A perifériás idegkárosodásoknál a jobbik eset, ha csak a velőshüvely károsodott, aminek szerencsére elég jó a regenerációs képessége. A másik jelentős szempont pedig, hogy milyen vastag az idegrost – minél vastagabb, annál könnyebben regenerálódik. Tünetileg ezeknél a folyamatoknál a tiamin mellett érdemes fájdalomküszöb emelő készítményekkel is próbálkozni. A lényeg, hogy poszt-COVID betegek állapotának felméréséhez és a kezeléshez számos szakma együttműködése lehet szükséges, hiszen kellhet hozzá neurológus, elektrofiziológus, immunológus, szemész, radiológus, akár fül-orr-gégész és kardiológus is.

 

Forrás: Neurológiai Központ