Fájdalom

A sport, az edzések, a versenyek óhatatlanul fájdalommal járnak, enélkül nem is képzelhető el a fejlődés. Fontos azonban különbséget tenni a „jó” és a „rossz” fájdalom között. Dr. Páll Zoltán, a FájdalomKözpont sebésze, traumatológus, sportorvos szerint ez utóbbi esetben az állapotromlás megakadályozása és a teljesítmény fenntartása érdekében fontos az orvosi vizsgálat és kezelés.

A jól felépített edzések, a sportolás során elkerülhetetlen az izomfájdalom, az az érzés, amikor a terhelés során azt tapasztaljuk, hogy „ég” az adott izomcsoportunk. Ez az enyhébb, jól kezelhető, rövidebb időtartamú érzés a „jó” fájdalom”. Ha a fájdalom és a fáradtság nem múlik el a következő napokban, valószínűleg túlléptünk azon a határon, ami még jól tolerálható volt a szervezet számára, túledzettük magunkat. Amennyiben azonban pihenés után is, néhány napon túl is fennmarad a fájdalom, az már komolyabb problémára utalhat, hiszen ez már „rossz” fájdalom kategóriába sorolható.

 

hirdetések

Ha az izmok, az ízületek, a szalagok, a porcok, a csontok túl gyorsan, túl erősen vagy túl hosszú ideig terhelődnek, következményként sportártalom vagy sportsérülés alakulhat ki. Ennek tipikus példája, amikor valaki olyan új edzésbe vagy akár csak gyakorlatba kezd, ami nagyon messze van izmainak aktuális állapotától. Ez enyhébb esetben egy-két napos fájdalmat, súlyosabb esetben akár tartós károsodást is okozhat. Éppen ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni a mozgásprogram lassú, fokozatos felépítését, általános szabályként szem előtt tartva, hogy az új típusú gyakorlatokat eleinte kétharmadnyi mennyiségben végezzük ahhoz képest, mint amennyire képesnek érezzük magunkat. 

Azonban nem csak az izmok fájhatnak. Tipikusan a túlterhelés következtében jelentkezhet fájdalom az ízületekben, igen gyakran például a térdben. A meniscus szakadás például akut vagy krónikus túlterhelés hatására következhet be, ezt a köznyelvben helytelenül porcleválásnak nevezik. A bursitis vagy nyáktömlő gyulladása sem ritka jelenség, a futóknál, kerékpározóknál, síelőknél és ugrósportot végzőknél pedig nem ritka az ún. ugrótérd, vagyis a patellar tendinitis.

 

A csontoknak sem tesz jót a folyamatosan fennálló, ismétlődő nagy terhelés, ugyanis emiatt kifejezett húzó-nyíró erőknek vannak kitéve. Következményként a csont állományában úgynevezett mikrosérülések keletkezhetnek, amelyek a csont részleges vagy teljes töréséhez vezethetnek. Ez az ún. fáradásos törés, ami gyakran egy intenzív edzést követően következik be, nem ritkán egy-egy új gyakorlat bevezetése után.

A valódi sportsérülések terápiájában koncentrálni kell a rizikófaktorok kiküszöbölésére, mint például a túledzettség, a szorongás, az alvászavar, a nem megfelelő edzésmódszer és akár sportszer – ez utóbbin belül kiemelten fontos a sportcipő alapos megválasztása. A megelőzés és a kezelés részeként a rendellenes anatómiai szituációkat (pl. lúdtalp, akár mélyharapás) is korrigálni kell – ismerteti dr. Páll Zoltán, a FájdalomKözpont sebésze, traumatológus, sportorvos. - A kezelések megválasztásakor is vannak alternatívák. A konzervatív kezelések között alkalmazható gyógyszeres kezelés (pl. fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők) és strukturális kezelés, többek közt hialuronsav injekcióval, orvosi kollagén injekcióval. Ugyanakkor a sportsérülések, sportártalmak kezelésekor nem csak a sérült struktúrát kell helyreállítani, de meg kell tanítani az okos edzésfelépítést, a mozdulatok helyes kivitelezését – ideális esetben mozgásterapeuta vagy gyógytornász bevonássával. 

 

Forrás: FájdalomKözpont