Carpalis alagút-szindróma

Az esetek egy részét olyan általános betegségek okozzák, mint a cukorbetegség, a pajzsmirigy alulműködése, rheumatoid arthritis, amyloidosis, sarcoidosis, acromegália, leukémia. Művese-kezelt betegeknél és terheseknél is gyakran megfigyelhető valamely alagút-szindróma - leggyakrabban a carpalis alagút szindróma - (terhességben elsősorban a testtömeg növekedése és az ödéma képződés miatt). Rendszeresen előfordul az is, hogy nem lehet kiváltó okot kimutatni a háttérben.

Mit is jelent pontosan a carpalis alagút szindróma?

A szindróma viszonylag gyakori, fájdalmas betegség, elsősorban középkorú nők körében fordul elő.

Általában a domináns kéz az érintett, de a kétoldali folyamat sem ritka. A betegség lényege, hogy a nervus medianus nevű ideg, mely az alkar hajlító izmait és több kis kézizmot is beidegez, a csukló magasságában - a ligamentum carpi transversum nevű szalag alatt - összenyomódik.

Ez a kórkép viszonylag könnyen kialakulhat a fent említett tényezők hatására, hiszen anatómiailag igen szűk az a rés, az az "alagút", melyen az idegnek át kell haladnia.

Az állapot létrejöhet foglalkozási ártalomként, a kéz és a csukló túlzott fizikai igénybevételét követően is, például olyan munkásoknál, akik rendszeresen, több órán keresztül légkalapáccsal, fúrógéppel dolgoznak, valamint családi hajlam is megfigyelhető.

Milyen tünetei vannak a betegségnek?

A hüvelyk-, a mutató- és a középső ujjak végén, eleinte bizsergést, zsibbadást érez a beteg, majd érzékelési zavar (paraesthesia), érzészavar, tapintási érzéketlenség lép fel. A nyomás alatt levő területen, a kéz és a csukló környékén egyre erősebb, égő, hasogató jellegű fájdalom jelentkezik, mely éjjel a legkifejezettebb, a beteget nem hagyja aludni. A csukló rendszerint duzzadt, nyomásérzékeny, és a fájdalom annak mozgatásakor, elsősorban hátrahajlításakor fokozódik, gyakran az alkarba, valamint a vállak és a nyak felé sugárzik.

Az ujjak szabad mozgatását az erős fájdalom nagy mértékben gátolja. Idővel a kézizmok és a csukló gyengesége, a kéz ügyetlensége, néhány hónap múlva a hüvelykujj alatti izompárna (thenar) sorvadása is fellép.

A szindróma diagnosztikája és terápiája

A diagnózis felállítása a beteg panaszai és általános fizikális vizsgálata alapján, általában nem jelent nehézséget. Szükség esetén röntgen- és ultrahangvizsgálat, valamint CT és MR elvégzésére is sor kerülhet. Speciális módszer, az ideg vezetési sebességének vizsgálata és az elektromyográfia.

A betegség kezdeti stádiumában a konzervatív (műtét nélküli) kezeléstől is jó eredmény várható. Igen korai esetben a kéz, a csukló és az alkar középállásban történő begipszelése, rögzítése az első lépés. Ha ez nem eredményes, akkor a csuklóba, a "carpalis alagútba" adott szteroid-injekció a megfelelő terápiás lépés, mely többnyire tartós javulást hoz.

Ha a konzervatív kezelés ellenére sem enyhülnek a beteg panaszai, akkor meg kell operálni a csuklót. Az ínszalag, a ligamentum carpi transversum átmetszése után, a páciensek mintegy 80-90 százaléka fájdalom- és tünetmentes lesz. Abban az esetben, ha az izmok sorvadása nem volt kifejezett, akkor az izomerő is hamarosan visszatér a műtétet követően.

(Dr. Soltész Annamária)