Amikor a lelkünk fáj, de a test beteg

A test és a lélek szorosan összekapcsolódik, a nagy érzelmi töltésre a test is reagál. Korábban kialakult dualista nézet, miszerint a test és a lélek egymástól független létező, mára inkább egységes nézetté vált: a lélek hat a testre és viszont.

 

Sokan fordulnak változatos panaszokkal az orvosokhoz. Se szeri se száma a felírt recepteknek, otthon roskadozik a polc a gyógyszerektől, de a tünetek nem múlnak. Jellemző az ilyen betegekre, hogy töviről hegyire átvizsgálták már őket, de semmit sem találtak az orvosok. Természetesen orvostudományunk határa véges, létezhetnek olyan problémák, melyre nincsen gyógyír. Viszont a problémák mögött állhatnak pszichés okok is. A páciens ilyenkor jellemzően elutasítja ezt a magyarázatot, és újabb orvost keres fel, aki újabb vizsgálatokat végez, aki újból nem talál semmit sem.

A betegséggel együtt sok előnyhöz is juthatunk. Aki beteg azt sajnálják, oda figyelnek rá, ápolják, kiszolgálják és ez csak a jéghegy csúcsa. Ugyanis az által, hogy valaki megbetegszik, egész családja életét is befolyásolni tudja. Gyakran előfordul az is, hogy valójában egy megrázó esemény az, amely kiváltotta a testi tünetet. Ilyen lehet a félelem a változástól, valami újtól, amit még kimondani sem tud, de a teste beszél helyette.

A súlyos betegségből való felépülést szolgálja a pozitív hozzáállás, az élni akarás, a remény. Sajnos ma Magyarországon szinte nincs olyan család, ahol ne kellett volna szembenézni a rák kialakulásával. Vegyünk példának két embert, akik egyszerre betegedtek le, és egyiküknek sem volt komoly pszichés problémája korábban. Egyikük a kemoterápiás kezelés alatt depresszióba esik, másikuk bár rémült, de szembenéz kórjával. Vajon kinek van több esélye a túlélésre?

 

Nietzsche szerint "Az ember képes elviselni bármilyen mit, ha elég erős benne a miért.” Betegségeinken, nehéz pillanatainkon könnyebben túl tudunk lendülni, ha megvan a belső miért, a küzdeni akarás. 

 

 

(Forrás: KamaszPanasz)