Szívritmuszavar

Főoldal / A fájdalom / Szívritmuszavar
Mérje fel a saját rizikófaktorait!

A szívverés ritmusának bizonyos változásai normálisnak tekinthetők, mindenki tapasztalhatja például, hogy fizikai aktivitás során gyorsabban ver a szíve. Azonban, ha szívritmuszavart diagnosztizálnak, az már egy olyan probléma, amit nem lehet félvállról venni, kezeletlenül ugyanis akár súlyos következményeket is okozhat. Dr. Jenei Zsigmond Máté, a KardioKözpont kardiológusa arra hívta fel a figyelmet, hogy vannak olyan rizikófaktorok, amelyek növelik a szívritmuszavar kialakulásának esélyét, és ezeket fontos számba venni.

 

Ezek a szívritmuszavar legnagyobb rizikófaktorai

 

Szív-érrendszeri betegségek

Az olyan szív-érrendszeri betegségek, mint például a magas vérnyomás növelik a pitvarfibrilláció nevű szívritmuszavar rizikóját. Az abnormális szöveti lerakódások (p. amyloidosis vagy tárolási betegség) és a hegesedés (pl. szívinfarktust követően) szintén okozhatnak bradycardiát (túl lassú szívverést okozó kórkép) vagy tachycardiát (túl gyors szívverést okozó kórkép), azáltal, hogy megzavarják a szív elektromos rendszerét.

 

hirdetések

 

Más típusú betegségek

Tipikusan a pajzsmirigy alul- és felülműködés, a cukorbetegség és az alvási apnoé ad okot fokozott kardiológiai felügyeletre.

 

Életkor

Az aritmiának és a pitvarfibrillációnak az életkor előrehaladtával megnő az esélye.

 

Veleszületett állapotok

Bizonyos kondíciók a szívritmuszavar kialakulását vetítik előre. A szív saját elektromos rendszerét érintő veleszületett szívprobléma például bradycardiát okozhat, azoknál pedig, akik extra elektromos pályával születnek, tachycardia alakulhat ki.

 

Kémiai anyagok

Egyes kémiai anyagok akár súlyos ritmuszavarokat is okozhatnak. Az olyan ásványi anyagok vagy elektrolitok ugyanis, mint a magnézium, a kalcium és a kálium alapvető szerepet játszanak a szív normál működésének fenntartásában.  Éppen ezért túl alacsony vagy túl magas szintjük akár aritmiához is vezethet. Ugyancsak ezt a hatást provokálhatják ki olyan addiktív anyagok, mint az alkohol, a cigaretta és a drogok. Bizonyos gyógyszerek, akár szívgyógyszerek is növelhetik a szívritmuszavar kialakulásának rizikóját, ezért ezekről minden esetben egyeztetni kell a kardiológussal.

 

Életmód tényezők

Mivel az olyan életmód faktorok, mint az elhízás, a magas koleszterinszint, a nyugati típusú, zsírokban, feldolgozott élelmiszerekben, cukorban gazdag étrend és a mozgásszegény életmód mind növelik a szívritmuszavarok (és más betegségek) kockázatát, ezeket érdemes rendezni – optimális esetben az életmód orvoslás segítségével.

 

Fokozott kockázat és tünetek esetén fontos a kivizsgálás

A szívritmuszavarok azért veszélyesek, mert még enyhébb formában is növelik a szívelégtelenség és a stroke rizikóját, de bizonyos típusok önmagukban is igen nagy rizikójúak. Ilyen például a tartós kamrai tachycardia, ami kamraremegéssé alakulhat – ez pedig a szívleállás egyik fajtája. Vagyis a szívritmuszavart minden formájában fontos diagnosztizálni és szükség esetén kezelni. Ezért érdemes magunkban végig menni egyfajta rizikóbecslő check-listán:

 

  • Van-e veleszületett szívproblémám?
  • Van-e szerzett szív-érrendszeri betegségem, például magas vérnyomásom?
  • Van-e pajzsmirigy betegségem, alvási apnoém, cukorbetegségem?
  • Rendben van-e az elektrolit háztartásom?
  • Élek-e addiktív anyagokkal?
  • Elmúltam-e 50 éves?
  • Vannak-e szívritmuszavarra utaló tüneteim?

 

Ha valaki tünetekkel vagy rizikófaktorokkal fordul orvoshoz, eldöntjük, milyen vizsgálatokra lehet szükség a diagnózishoz. A nyugalmi EKG mellett fontos lehet a terheléses EKG, a 24 órás vagy 7 napos Holter EKG, a szívultrahang, különböző laborvizsgálatok és esetleg más speciális vizsgálatok – ismerteti dr. Jenei Zsigmond Máté, a KardioKözpont kardiológusa. - Amint sikerült diagnosztizálnunk a szívritmuszavart és meghatároztuk annak okát, megkezdődhet a célzott kezelés. Ez a kiindulástól függően történhet például gyógyszerekkel, vaspótlással, a szervezet elektrolit-háztartásának szabályozásával, a háttérben álló betegség kezelésével, beültetett defibrillátorral, pacemakerrel, kardioverzióval vagy katéteres ablációval.

 

Forrás: KardioKözpont