A tartós testi fájdalom a lelket is megviseli

A fájdalom nem más, mint a szervezetünk önvédelmi reakciója, amely jelzést küld számunkra, hogy figyelemmel kell lennünk valamely bennünk zajló káros hatásra, folyamatra. Fájdalmai mindenkinek lehetnek, csakhogy annak tudatosulása egyedi, személyenként változik.

S hogy kinek milyen a fájdalomtűrése? Ezt elsősorban a szociális, a genetikai eltérések mellett az alkati tulajdonságok is befolyásolják. Sokat számít a szervezet szöveti lazasága, a csontozat szerkezete és minősége, az izmok állapota, egyéb társbetegségek halmozódása, az edzettség, és nem utolsó sorban a lelki- és idegrendszeri állapot, a kezelhetőség, az életminőséget befolyásoló tényezők, melyek tartós trauma esetén, különféle testi tünetek formájában is megmutatkozhatnak.

A fájdalomnak az egyéb okai épp ilyen meghatározóak, amikor a betegséget baleset, más sérülések, gyulladásos, daganatos folyamatok, illetve szervi elváltozások idézik elő, és teszik tartóssá egészen az elviselhetetlenség határáig.

A férfiak általában rosszabbul tűrik a fájdalmat, mint a nők, de a tűréshatárt csökkentheti a kimerültség, a fáradtság, a stressz, a hosszan elhúzódó, a kezelésekre nem reagáló állapot, továbbá a napszakok, és az időjárási hatások. Kutatások igazolják, hogy éjjel és hajnalban sokkal rosszabb a fájdalomtűrő képesség, mint napközben – tudtuk meg dr. Oláh István neurológus egyetemi docenstől.

A fájdalom sokféle lehet

Égő, szúró, nyomó, hasító, hasogató, csípő, görcsös, késszúrásszerű, sugárzó, lüktető, bizsergő. Ezek a fogalmak mind más típusú fájdalmat írnak körül. Elkülöníthetőek a neuro-degeneratív betegségek, mint például az övsömör, az agyvérzés, a gerincsérv, a gerinccsatorna-szűkület okozta neuropátiás fájdalmak - folytatja a neurológus docens, s hozzáteszi:

Ezek az agy és az idegek, vagy a gerincvelő károsodása miatt jelentkeznek. Ismerünk továbbá pszichogén fájdalmat is, ami testi ok nélkül is kialakulhat,  melynek hátterében lelki tényezők állhatnak. Ezek kezelése komplex folyamat, és nem hanyagolható el a beteg panasza, annak összes előzményével, a fájdalom jellege és helye. Ugyanakkor a pszichoterápia hatásos kiegészítő gyógymód a testi fájdalmak enyhítéséhez, átmeneti megszüntetéséhez. Továbbá ismert a nociceptív fájdalom, ami abban az esetben okoz nehezen viselhető fájdalomérzetet, ha a test szövetei műtétek vagy sérülések, balesetek során megsérülnek.

Léteznek enyhe, közepes és szinte elviselhetetlen fájdalmak, melyek közül, ha bármelyik tartóssá válik, tönkreteheti a korábbi életminőséget.

Azt vallom, hogyha a páciens panaszkodik, fájdalom jelzését mindig komolyan kell venni

Akkor is, ha sok esetben hosszadalmas folyamat az ok kiderítése az orvos számára. Bármilyen nehézkes az egészségügyi rendszerünkben egy-egy kórkép végére járni, - főként akkor, ha a várakozási idő, a várólista a vizsgálatokra egyre hosszabb -  nem lehet magára hagyni a betegeket. Célravezető az ember egészét szemlélni, korábbi leleteit, betegségeit összevetni az adott, és aktuális panasszal, fájdalommal, mert így közelebb kerülünk a fájdalom okának kiderítéséhez. Vagyis bármilyen erősségű a fájdalom, elsődleges az okát megállapítani, s azt megszüntetni, vagy első lépésként enyhíteni.

Ez nem mindenkor egyszerű

Épp a kivizsgálások, és a várólistára való felkerülés elhúzódása miatt - s talán ezért is fordul elő -,  a tüneti fájdalomcsillapítás gyakorta elhúzódik, a tényleges gyógyulás pedig várat magára.

Ez sem ritka azzal együtt, hogy a tüneti fájdalomcsillapítás gyógyszeres enyhítése bizonyos idő elteltével nem támogatja a máj, a vese, a gyomor, a belek egészséges működését. A fájdalomcsillapítás tehát lehet helyi, és az egész szervezetet érintő. Az alternatív kezelések sorában is vannak olyan lehetőségek, melyek sok páciensnél enyhítik a fájdalmat, de sajnos véglegesen nem szüntetik meg. Ezek lehetnek a reumatológiai, ortopédiai, ideggyök-, rostok-, idegszálak érintett fájdalmak, melyek hátterében számos kiváltó ok állhat. Ha elhúzódnak a tüneti, konzervatív kezelések, s nem járnak eredménnyel, vagyis a fájdalom nem szűnik meg, a képalkotó diagnosztikai eszközök segítségével, bizonyos betegségeknél olykor elkerülhetetlen a műtéti beavatkozás.

Ez sajnos nincs mindig egyenes arányban a fájdalom megszűnésével.

Ha a beteg életminőségét teljességgel ellehetetleníti a fájdalom, ami ráadásul indokolatlanul elhúzódik, és nincs további eredményessége a gyógyszeres-, a konzervatív-, vagy az alternatív gyógymódnak, akkor fel kell ajánlani - lehetőség szerint - a műtéti beavatkozást is. Ez sem hoz mindenkor végleges gyógyulást, és a fájdalom is visszatérhet, vagy enyhe mértékben fennmaradhat, amiről tájékoztatni kell a pácienst. Döntenie neki kell, miután a szakorvos pontos, és korrekt tájékoztatást adott a lehetséges eredményről, és a fájdalomérzésben bekövetkező, várható változásokról, nem különben a szövődményekről. Csakhogy van egy tűrési határ, amikor olyan mértékben ellehetetlenül a beteg életminősége, lelki teherbíró képessége a krónikus fájdalom miatt, amikor az orvosában bízva az operációra igent mond a fájdalom enyhülése, megszűnése reményében.

Forrás: WEBBeteg
Balogh Mária, újságíró
Szakértők: Dr. Oláh István neurológus, Dr. Embey-Isztin Dezső, aneszteziológus szakorvos