Inkontinencia

Ritka eset, hogy valaki egyáltalán nem tudja kontrollálni a vizeletürítő rendszerét, azt viszont a 30 fölötti nők közel 30%-a megtapasztalja, hogy fizikai nyomás hatására, tehát például tüsszentéskor elcsöppen a vizelet – ez utóbbit hívjuk stressz inkontinenciának. De miért fontos pontosan tudni, milyen típusú inkontinenciával küzd valaki, és milyen vizsgálatok lehetnek szükségesek a diagnózishoz? Dr. Józan Gyöngyi, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyásza, sebész adott választ az alapvető kérdésekre.

Stressz inkontinencia

Ez a leggyakoribb típus, ami főként a már szült nőket és a menopauzátátélő nőket érinti. A stressz kifejezés ebben az esetben nem a pszichés terhelésre utal, jóval inkább a fizikális nyomásra, arra a helyzetre, amikor a húgyhólyag és az vizeletkontrollért felelős izmok valamiért nagyobb nyomás alá helyeződnek. Ilyenkor az érintettnek akaratlanul szivárogni kezd a vizelete. Ez az extra nyomás lehet például köhögés, tüsszentés, nevetés, nehéz tárgy emelése vagy intenzívebb mozgás.  

 

Késztetéses inkontinencia (hiperaktív hólyag szindróma)

A vizelési inger ilyen esetben nagyon sürgetően jelentkezik, a húgyhólyag izmainak hirtelen fellépő görcse vagy a hólyag nyálkahártyájának fokozott ingerlékenysége miatt. Ez az inger, késztetés pedig olyan gyors és erős, hogy a páciens sokszor nem tudja késleltetni az ürítést. A hiperaktív hólyag szindrómának is nevezett típus gyakori kiváltó okai közé tartozik többek közt a hirtelen pozícióváltás, a folyó víz hangja, a szex, a méheltávolítás, bizonyos idegrendszeri betegségek, férfiaknál pedig a prosztata megnagyobbodás. 

 

 

Túlfolyásos inkontinencia

Előfordulhat, hogy a húgyhólyag nem képes az összes termelődő vizeletet megtartani vagy nem tud tökéletesen kiürülni, ezért egy kis mennyiségű vizelet elszivároghat. Ez a típusú inkontinencia sokszor érinti a férfiakat is, a prosztata problémák, különösen a prosztata megnagyobbodás, a hólyag sérülése és cukorbetegség esetén. A női-férfi páciensek nem csak a szivárgással, de gyakoribb vizelési ingerrel is küzdenek.

 

Funkcionális inkontinencia

Ebben az esetben nem a vizeletkiválasztó rendszer problémájáról van szó, hanem arról, hogy a páciens valamiért nem képes eljutni a vécéig. Ez az ok lehet fizikai jellegű, mint például a mozgásképtelenség, illetve mentális jellegű is, mint a demencia, a depresszió, a zavarodottság.

 

Kevert inkontinencia

Viszonylag gyakran előfordul, hogy a különböző típusú inkontinenciák keverednek, a nőknél különösen gyakori a stressz és a késztetéses inkontinencia egyidejű jelenléte.

 

Teljes inkontinencia

Ez a típus ritkább az előzőeknél, és tünete lehet a vizelet folyamatos szivárgása, illetve az, hogy időnként kontrollálhatatlan, nagyobb mennyiségű vizelés történik. Az okok szerteágazóak lehetnek, például genetikai rendellenesség, gerincvelői- vagy a vizeletkiválasztó rendszert érintő sérülés.

Az inkontinencia típusának meghatározása nagyon fontos feladat, ezért elsősorban a kikérdezésre támaszkodunk a diagnosztizálás során – ismerteti dr. Józan Gyöngyi, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyásza, sebész. – Itt minden információ fontos lehet, nem kell szégyellni semmilyen részletet, hiszen ezekre támaszkodva tudjuk eldönteni, milyen kezelés segíthet. Természetesen történik fizikális vizsgálat is, illetve például arra is megkérhetjük a pácienst, hogy köhögjön, hogy lássuk, hogyan hat ez a vizeletszivárgásra. Ezeken kívül nagyon hasznos lehet, ha a páciens egy naplóban vezeti néhány hétig, naponta hányszor érzett erős vizelési kényszert, hány inkontinens epizódot tapasztalt, hányszor pisilt, sőt, azt is, mennyit és mit ivott. Előfordulhat, hogy vizeletelemzésre van szükség, és szóba jöhet az uroflow vizsgálat is. Ennek során egy eszközzel mérjük a nyugalmi állapotban lévő, majd a telítődés során kialakuló, izmok által kifejtett nyomást. A vizsgálat jellegzetes görbét ad a funkcionális vizelési zavar helyének és az inkontinencia jellegének meghatározásához.

 

Amint sikerül diagnosztizálni az inkontinencia típusát, ki lehet választani a leghatásosabb kezelést, illetve kezelések kombinációját. Ma már számos módszer áll rendelkezésre, a gyógyszeres kezeléstől, az intim torma gyakorlatokig, a hólyag „tréningezésétől”, az izomlazító hatású Botox-injektálásig, vagy súlyosabb esetben a katéterezésig, a különböző célú műtétekig.  

 

Forrás: Nőgyógyászati Központ