Légszomj, fáradékonyság?

Főoldal / A fájdalom / Légszomj, fáradékonyság?
Krónikus májbetegségre utaló tünetegyüttes is okozhatja.
Krónikus májbetegek tapasztalhatják meg azokat a tüneteket, amelyeket sokszor az általános rossz állapotnak tulajdonítanak, hiszen a fáradékonyság, a légszomj nem specifikus panaszok. Azonban, ha például az ajkak, körmök lilás elszíneződése és pókhálószerűen kirajzolódó éranyajegyek is megfigyelhetők, a szakorvos a hepatopulmonális szindróma irányában is elindítja a kivizsgálást. Ennek részleteiről és a kezelés lehetőségeiről beszélt dr. Németh Alíz, a Hepatológiai Központ hepatológusa, gasztroenterológus.

Mit jelent a hepatopulmonális szindróma?

Ez a bonyolult nevű tünetegyüttes, a hepatopulmonális szindróma a krónikus májbetegeket érintő panasz, amire a májbetegségen kívül a tüdőerek tágulata és az oxigenizációs zavar a jellemző. A kialakuló állapot pontos mechanizmusát még nem sikerült teljes mértékben feltárni, de nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy a májat és a tüdőt erek kötik össze, amelyek előrehaladott májbetegség esetén kitágulnak. Ezek a kitágult erek olyan szabálytalanná teszik a véráramlást, hogy a tüdőbe (sem) jut elég vér. A tüdő kitágult erei és a tüdőn belüli söntök vezethet végül a hipoxémiához, oxigénhiányos állapothoz.  (Söntkeringésről akkor beszélünk, ha a keringéssel rendelkező alveolusban, vagyis léghólyagocskában nem történik gázcsere, vagyis az artériás vérnek alacsony az oxigéntartalma.)

Milyen tüneteknél lehet gyanakodni?

A hepatopulmonális szindrómának nincsenek egyértelmű diagnosztikai jelei. Sőt, nincs kapcsolat a tünetek és a májbetegség súlyossága, oka, az egyéb szövődmények közt sem, ráadásul a szindróma nem csak krónikus, de akut májbetegségben, iszkémiás májkárosodás esetén is kialakulhat.
- Gondolhatnánk, hogy a légszomj, a fulladás mindenképpen specifikus tünet, de sajnos ez sem olyasmi, ami mindenképpen erre a szindrómára utal, ugyanis a májbetegek közel harmadánál krónikus tüdőbetegség is fennáll – mondja Németh doktornő. - Ugyanakkor azért vannak jelek, amelyek megléte esetén fontos a kivizsgálás.
 
 
Légszomj: ez lehet az első tünet, még ha nem is mindig egyértelműen kapcsolható a hepatopulmonális szindrómához. Mindenképpen figyelemfelkeltő tünet, ha ún. platypnoe mutatkozik, vagyis olyan álló helyzetben jelentkező nehézlégzés, ami lefekvéskor javul. Ennek ugyanakkor a fordítottja is előfordulhat, vagyis, hogy a légszomj akkor fokozódik, amikor valaki lefekszik (ortopnoé).
Cianózis: az oxigénhiány miatti kékes-lilás elszíneződés az ajkakon, körmökön, bőrön.
„Dobverő” ujjak: az ujj- és lábujj körmök alakjának megváltozása, ellaposodása, kidudorodása az oxigénhiány következtében.

A szindróma és/vagy a portális hipertónia (tartósan magas vérnyomás a májkapu gyűjtőérben) jelei is lehetnek az alábbiak:

  • Pók-éranyajegyek: a bőr alatti megtört erek vörös pókokhoz hasonlító ábrákat tesznek láthatóvá a bőrön.
  • Megvastagodott vénák: ezek a hasban és/vagy a nyelőcsövön alakulhatnak ki.
  • Duzzadt has: a felgyülemlett folyadék miatt.
  • Gyomor- bélrendszeri vérzés előfordulása.

Hogyan diagnosztizálható, kezelhető a probléma?

Az alapos hepatológiai kivizsgálás mellett - ami akkor is nagyon fontos, ha már ismert a májbetegség -, érdemes elvégezni egy egyszerű, gyors véroxigénszint mérést, egy ujjra csiptethető eszközzel, és ha ez alacsony oxigénszintet mutat, el lehet indulni a további vizsgálatok felé – foglalja össze dr. Németh Alíz, a Hepatológiai Központ hepatológusa, gasztroenterológus. - Ha tüdőtágulás gyanakszunk, az vizsgálható a tüdő diffúziós kapacitásának szén-monoxidra való meghatározásával, más néven a CO-diffúziós méréssel, melyből a tüdő gázcserére alkalmas felületének nagyságát és állapotát lehet megbecsülni. Ennek az eredménye hepatopulmonális szindrómában mindig kóros – azonban aspecifikus, mivel egyéb betegségekben is eltérést jelezhet. Újabban javasolható lehet a kontrasztos sóoldattal végzett szívultrahangos vizsgálat.
 
Végső soron megszülethet a szindrómára vonatkozó diagnózis, ami alapján különféle gyógyszeres kezelések és oxigénterápia jöhetnek szóba. Ezt mielőbb érdemes megkezdeni, ugyanis, ha sokáig felfedezetlenül van jelen ez a tünetegyüttes, olyan rossz állapot alakulhat ki, amin csak a májátültetés segít, igaz, ez hosszabb távon is megoldhatja az egyébként visszafordíthatatlan helyzetet. A legfontosabb azonban a megelőzés, vagyis a májbetegségek rendszeres ellenőrzése és kezelése, az állapotromlás megakadályozása.