A szédülés leggyakoribb okai

 

Dr. Gács Gyula, a Neurológiai Központ neurológusa a szédülést okozó leggyakoribb betegségekről beszélt. 

A szédülés csak egy szó arra az érzésre, amit nehezen lehet leírni, és ami alatt szinte mindenki mást ért. Ezért meg kell próbálni minél pontosabban értelmezni a panaszokat – mondja Gács doktor. – Természetesen vannak szédüléses betegségek, amelyeket viszont nem szédülésnek neveznek, de az az egyik vezető tünetük. Amikor a beteg arról panaszkodik, hogy hirtelen vagy fokozatosan forogni kezd el körülötte a világ, vagy úgy őrzi, hogy ő forog, akkor beszélhetünk a szó orvosi értelmében forgó jellegű szédülésről, vagyis a vertigóról.

 

 

A forgó jellegű szédülések is két nagy csoportba oszthatók: az egyik csoportba tartoznak azok a helyzetek, amikor elkezdődik a szédülés és tart valameddig – akár több napig vagy egy hétig – aztán abbamarad. Ebben a csoportban is meg lehet nevezni néhány gyakoribb betegséget. 

 

A leggyakrabban előforduló betegség a belső fülnek, a labyrinth-nak – ahol az egyensúly szervecske is található – a valószínűleg vírusos eredetű gyulladása. Ez a betegség a kb. 1 hétig tartó szédülés után meggyógyul és nem kell vele tovább foglalkozni.

A másik csoportba tartozó betegségeknél az ugyanilyen forgó szédülések ismétlődnek. Ha ilyen tünet jelentkezik, az egyik fontos lépés, hogy megtudjuk, hogy egyes szédülések mennyi ideig tartanak. Ha kb. 15 másodperctől kb. 3 percig, akkor megkérdezhetjük, mit csinált éppen akkor a páciens. Gyakori válasz, hogy készült lefeküdni, letette a fejét és elkezdett vele forogni a világ. Ez egy kisebb betegség, amit úgy hívnak, hogy helyzetváltozásra rohamokban jelentkező forgó szédülés, vagyis BPPV (beningnus paroxizmalis pozícionális vertigo). Ez olyan gyakori betegség, hogy hetente legalább egy ilyen beteg jelentkezik a neurológusnál. Ez egy nagyon ijesztő jelenség lehet, aminek azonban egyszerű gyógymódja van, az Epley manőver. Ezt bár egyszerű végrehajtani, fontos orvostól megtanulni a pontos kivitelezését – hangsúlyozza dr. Gács Gyula, a Neurológiai Központ neurológusa, szédülés specialista.

 

A visszatérő, rohamokban jelentkező szédülés szintén gyakori oka a Meniére betegség. Ennél a betegségnél a szédülés időtartama akár néhány óra is lehet. Azonban itt a szédülés csak a három fő tünet egyike, a másik kettő a fülzúgás és a halláscsökkenés az érintett fülön (bár idővel akár mindkét fül érintett lehet). Magától értetődő módon a forgó szédüléses roham a legfeltűnőbb tünet, amit mindenki észlel, ennek oka pedig a labyrinth-ban történő nyomásfokozódás. Az is előfordulhat azonban, hogy a három tünet nem jelentkezik egyszerre, de attól még Meniére diagnosztizálható. A Meniére önmagában nem súlyos betegség, de azért kell vele foglalkozni, mert végső soron meg lehet benne süketülni.

 

A visszatérő szédülések harmadik, viszonylag gyakori oka nem olyan régen ismert, ez a migrénes szédülés. Amikor tehát valakinek migrén jellegű fejfájása van és szédül is, akkor nagy valószínűséggel a vesztibuláris migrén áll a háttérben. (A vestibulum, vestibularis jelentése az a bonyolult rendszer, amely a labyrinth jelzéseiből az egyensúllyal összefüggő számos jelenséget levezényli.)

 

A fentieken kívül van még kb. három feltételezett visszatérő forgó szédülésfajta, de ezek ritkák, és bizonyítatlanok. Ezeken felül van még egy – ami, noha aligha valóságos, mégis állandóan emlegetik -, és ez a nyaki gerinc igazából nem létező szerepe a szédülésekben. Ezt valójában el kéne felejteni – teszi hozzá Gács doktor.

Forgó szédülés esetén mindig érdemes orvoshoz fordulni, hogy diagnosztizálni lehessen a pontos okot és ki lehessen választani a megfelelő gyógyszereket – hívja fel a figyelmet Gács doktor. - Szerencsére ma már egyre hatékonyabb gyógyszerek állnak rendelkezésre, a migrénnél például már nem csak roham esetén alkalmazható, de preventív gyógyszerek is elérhetők, a Meniére-nél pedig gyógyszerrel csökkenthető a labyrinth-ban lévő nyomás. Vagyis, ha valaki az ijesztő forgó szédülést tapasztalja, akár többször is, nem kell megijedni, mert az esetek nagy többségében nem veszélyes betegségek okozzák azt, de a kellemetlenség csökkentése, megszüntetése érdekében fontos a pontos diagnózis.

 

Forrás: Neurológiai Központ