Endometriózis

Sokan az erős fájdalom vagy a gyermekvállalás nehézsége kapcsán szembesülnek az endometriózis diagnózisával. A magyar nők tizede érintett, szenved ettől a betegségtől, amely szerteágazó, kellemetlen vagy akár kínzó tüneteket is okozhat, és gyakran együtt jár gyulladásos bélbetegségekkel, autoimmun kórképekkel. Dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati onkológia specialistája a diagnózis és a kezelés lehetőségeiről beszélt.

 

 

Az endometrium a méh belső felszínét borító szövet, amely minden hónapban felépül és leválik a menstruációs ciklus során. Az endometriózis betegségben az endometriumhoz hasonló szövet a szervezet más területein, a méh üregén kívül, jellemzően a hasüregben is megtalálható. Ezek az „eltévedt” szövetek fájdalmat, meddőséget és sok más problémát okozhatnak, különösen azért, mert ugyanúgy reagálnak a menstruációs ciklus során, mint a méh nyálkahártyája, vagyis havonta leválnak vérzés formájában. Azonban a méh üregén kívül az endometrikus csomók nem tudnak kijutni a testüregből, így előfordulhat belső hasüregi vérzés, gyulladás és hegképződés, illetve elhelyezkedéstől függően számos panasz, például a vizeléssel kapcsolatban.

 

 

A panaszok a gyulladásos bélbetegségek tüneteit is idézhetik

Az endometriózis leggyakoribb tünete az erős fájdalom, főleg a menstruáció előtt és alatt, esetleg a nemi élet során. Az is gyanús lehet, ha szokatlan fáradékonyságot, deréktáji fájdalmat, hasmenést vagy székrekedést tapasztalunk, valamelyik alsó végtagba sugárzik a fájdalom. A tünetek általában az idő előrehaladtával romlanak, bár bizonyos esetekben a tünetek javulása majd újra kialakulása a jellemző. Sokan ugyanakkor semmiféle tünetet nem észlelnek, és esetleg csak a meddőségük kapcsán derül fény a betegségükre.

 

Más esetekben megfigyelhető, hogy az érintettek gyulladásos bélbetegségekkel is küzdenek. Olyannyira igaz ez, hogy az irritábilis bél szindróma (IBS) és az endometriózis tünetei sokszor igen hasonlatosak egymáshoz, ami nem ritkán megnehezítheti és késleltetheti is a pontos diagnózist. A puffadás, az alhas előemelkedése az endometriózis jele is.

 

Dán kutatók szerint az endometriózissal élő nőknek ráadásul kétszer nagyobb az esélye a gyulladásos bélbetegségekre, mint az e téren egészséges nőknek. A tudósok 37 ezer dán nőt kísértek nyomon évtizedekig, akik betegségük miatt rövidebb-hosszabb kórházi kezelésre szorultak. Az átlagosan 13 évig megfigyelt nők közül 320-nál alakult ki gyulladásos bél betegség, 228-nál colitis ulcerosa, 92-nél pedig Crohn-betegség. Az is kimutatható volt, hogy az endometriózis diagnózisa után jellemzően 10 éven belül alakult ki bélbetegség. Amikor a kutatók szűkítették a kört azokra, akiknél már sebészetileg is igazolt volt az endometriózis, kiderült, hogy náluk a kockázat már 80 százalékkal volt nagyobb, mint az egészséges nőknél.   

 

 

Előfordulhat, hogy a nőgyógyászati vizsgálat során kitapinthatóak az endometriózisra jellemző pl. csomók. A tünetek is árulkodóak kell, hogy legyenek, a pontos információt a betegség elhelyezkedéséről és kiterjedéséről ultrahang vizsgálattal nyerhetjük ki. Ma már nagy pontossággal meghatározható és nemzetközi nyelven leírható az endometriózis kiterjedése. A szövettani diagnózist a laparoszkópos műtét adja – ismerteti dr. Hernádi a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati onkológia és endometriózis specialistája. - A műtét előtti minél pontosabb stádium-meghatározás alapján válik tervezhetővé a hastükrözés. A laparoszkópia során szövettani mintavétel is történik. Az általános érzéstelenítésben végzett sebészeti beavatkozás során, apró hasfali nyílásokon keresztül a hasüreget széndioxid gázzal töltjük fel, majd egy optikai rendszer segítségével feltérképezzük a kismedencét és a hasüreget. Ezzel a módszerrel a néhány milliméteres csomók is láthatóvá és megszüntethetővé válnak. 

 

 

Az endometriózis kezelése a betegség stádiumának, a vezető tüneteknek, valamint a páciens családtervezési szándékának függvénye, ezért mindig személyre szabottan kell dönteni. Rendkívül fontos lehet az időzítés. Sajnos a gyógyszeres kezelés abbahagyása után a tünetek igen gyakran visszatérnek. Ha pedig a betegség mélyre terjed a húgyhólyagra, belekre, májra és rekeszizomra, elkerülhetetlen a sebészi eltávolítás. A napjainkban uralkodó konzerváló sebészi eljárások kiújulási aránya 7-40 százalék közötti. Mivel a betegség csökkenti a lombikbébi (ART) kezelések eredményességét, súlyos endometriózishoz társuló meddőség esetén, műtéttel kiegészítve, ez a választandó és legeredményesebb eljárás. Végleges megoldást a méh és a méhfüggelékek eltávolítása jelent, akkor, ha a reproduktív életszakasz lezártnak tekinthető, vagy a panaszok enyhítése egyéb módon nem sikerült. Ugyanakkor az érintetteknek nagy segítséget jelenthet egy támogató közösség, akár betegszervezet, és a pszichés megerősítés, pszichológus, mentálhigiénés szakember közreműködésével.

 

Forrás: Nőgyógyászati Központ