Vállfájdalom

A vállfájdalom igen gyakori problémának számít, hiszen egy erősen igénybe vett és széles mozgástartománnyal bíró ízületről van szó.  Sokszor a probléma magától elmúlik, azonban előfordulhat, hogy a vállfájdalom tartósan megmarad, illetve egyéb panaszok is társulnak hozzá. Dr. Kreiss Ádámot, az Ultrahangközpont radiológusát a vállfájdalom lehetséges okairól kérdeztük, valamint arról, milyen elváltozások vizsgálhatók ultrahanggal.

A vállízület a legszélesebb tartományban mozgatható ízületünk, ugyanis gömbízület lévén igen nagy mozgásterjedelemmel rendelkezik. A váll 3 csontból áll: kulcscsont, felkarcsont, lapocka- az érintkező csontfelületeket porcréteg borítja. A lapocka részét képező csontos ízvápa igen sekély a felkarcsont fejéhez képest, így utóbbit az úgynevezett labrum (rostos porcos gyűrű) és a rotátor köpeny (4 izom ínának együttese) tartja a helyén. A rotátor köpeny biztosítja az ízület stabilitását úgy, hogy megakadályozza a felkarcsont fejének vápából való kimozdulását.

Érdemes tudni, hogy vállfájdalmat igen sok minden okozhat: többek között a különféle traumás eltérések (törés, ficam, szakadások), ín-és ízületi gyulladások, a nyaki gerinc problémái, illetve a túlzott stressz következtében létrejövő izomfeszülés. Az egyik leggyakoribb probléma a rotátor köpeny sérülése, a bursitis (nyáktömlő gyulladás), valamint a befagyott váll és az ütközéses (ún. impingement) szindróma. 

 

 

A két leggyakoribb probléma, amivel a váll ultrahang vizsgálatok során találkozunk, a váll nyáktömlő gyulladása (bursitis) valamint a rotátor köpeny sérülése. A bursitis a vállízületben lévő, folyadékkal teli kis tömlők, a bursák gyulladása, melynek élettani szerepe az ínak súrlódását mérséklése. A rotátor köpeny sérülésére utalhat, hogy a páciens nem tudja megemelni, maga mögé tenni az érintett karját, és a fájdalom éjszaka romlik nem tud az adott oldalán aludni. A rotátor köpeny sérülését okozhatja annak krónikus túlterhelése, ritkábban traumája- mondja dr. Kreiss Ádám, az Ultrahangközpont radiológusa.

 

 

Vállfájdalom esetén a diagnózis bonyolult lehet, főleg azért, mert egy-egy panaszt több minden is okozhat, illetve összetett az ízület anatómiai felépítése. Éppen ezért a kezelőorvos (optimális esetben ortopédus vagy reumatológus szakorvos) fizikális vizsgálata mellett egyéb diagnosztikus eljárások is indokoltak lehetnek. Első képalkotó vizsgálatként a röntgen ajánlható, mely megfelelően érzékeny az ízületet alkotó csontok eltéréseire (törés, ficam szerkezeti elváltozás), ugyanakkor az ízületet alkotó lágyrészekről (pl. izmok, inak, bursa) nem ad információt. Amennyiben a kezelőorvos indokoltnak látja, érdemes második lépésként ultrahangot végezni, mely egy könnyen hozzáférhető, sugárterheléssel nem járó képalkotó diagnosztikai vizsgálat, melyet radiológus szakorvos végez. Az ultrahang megfelelően érzékeny a kóros ízületi folyadékra, a rotátor köpenyt alkotó négy ín közül három megítélésére és az esetleges bursitis, illetve a biceps hosszú fej-ín szakadásának kimutatására- így igen nagy szerepe lehet a vállfájdalom okának kiderítésében.

 

A váll ultrahangos vizsgálata során mozgás közben is vizsgálhatóak a rotátor köpeny izmok ínjai, ami igen hasznos lehet a pontosabb diagnózis felállításában”-mondja a radiológus.

 

Ultrahanggal a bursitis is jól látható, ami szintén gyakori ok lehet vállfájdalom esetén. Azok az ínak, amelyek a kart emelik és a hozzájuk tartozó bursák (nyáktömlő) egy nagyon szűk csatornán keresztül haladnak át. Ha a kart felemeljük, ez a csatorna még kisebbé válhat, így a túlzott használat során az ínak és bursák mikrotraumája állhat elő. Éppen ezért fordul elő a nyáktömlő gyulladás gyakrabban azoknál, akik többször végzik a kar fej fölé emelését (pl. szobafestők, úszók, teniszezők) illetve, akiknél nem elég erős a környező izomzat. Ultrahanggal igen jól diagnosztizálható a bursában lévő kóros folyadékgyülem.

A váll ultrahangos vizsgálata körülbelül 10-15 percet vesz igénybe. Mivel a váll anatómiája igen bonyolult és összetett, a vizsgálat pontossága nagyon függ a technikától. Az ultrahang vizsgálat teljesen fájdalommentes, nem jár sugárterheléssel és könnyen elérhető. Előnye, hogy valós idejű képet kapunk ekkor, ráadásul a kar mozgatható is a vizsgálat során, így részletesebben lehet vizsgálni a területet. 

Ahogy korábban is említettük, az ultrahang nem képes a csontos struktúrák pontos vizsgálatára- ez röntgen, CT vagy MR vizsgálattal megítélhető.  

 

A lágyrészviszonyok elég megbízhatóan vizsgálhatók ultrahanggal, ugyanakkor a legfontosabb képalkotó módszer az ízületi lágyrészek megítélésére az MR vizsgálat. Az ultrahanggal összevetve ugyanakkor megterhelőbb, nehezen elérhető vizsgálat, illetve bizonyos esetekben (pl. pacemaker, klausztrofóbia) az MR ellenjavallt, illetve nem kivitelezhető.  

 

Említést érdemel, hogy ritkán előfordulhat olyan eset is, amikor a vállfájdalom oka még a leggondosabb technikával és megfelelő tudással végzett képalkotó vizsgálattal sem deríthető ki. 

 

Forrás: Ultrahangközpont