Alagút szindróma

Az alagút szindróma a test több pontján jelentkezhet, zsibbadást, érzéskiesést, fájdalmat, később izomsorvadást és mozgáskorlátozottságot okozva. Leggyakrabban azonban a karban, a kézben alakul ki. Dr. Mayer Ibolya, a Neurológiai Központ neurológusa a diagnózis felállításának kihívásairól és a hatékony gyógymódokról beszélt.

Alagút szindróma az összefoglaló neve annak a zsibbadással, fájdalommal, izomgyengeséggel járó Alagút szindróma okozhat karzsibbadást, fájdalmat.tünetegyüttesnek, amelyért az adott területet beidegző idegek összenyomódása a felelős. Az alagút kifejezés azért indokolt, mert egy szűk anatómiai résről van szó, amelyben idegek és erek futnak az inak között. Ha ebben az alagútban gyulladás, duzzanat, ödéma keletkezik, ez a szűk csatorna még inkább összeszűkül és az idegek és erek nyomás alá kerülnek. Ennek következményeként jelentkeznek a panaszok, a kezdeti zsibbadástól a később bekövetkező érzéskiesésig és fájdalomig. Súlyos esetben az adott ideg ellátási területén kialakulhat izomgyengeség és izomsorvadás is.

 

 

Alagutak, vagyis anatómiai csatornák több testrésznél is vannak, de leggyakrabban a karokon a csuklóízületnél és a könyöknél alakul ki ez a probléma. Mindenképpen gyanakodni kell az alagút szindrómára, ha kezdetben főként éjszaka, a tenyéri oldalon az ujjak, esetleg az alkar zsibbadni, fájni kezd. Szakmailag éppen az jelenti az egyik legnagyobb kihívást, hogy a szakorvos meghatározza a sokszor teljesen általános tünetek okát, felállítsa a pontos diagnózist.

ENG vizsgálattal diagnosztizálható az alagút szindrómaAz ENG, vagyis az elektroneurográfia a környéki (perifériás) idegek állapotát méri fel. Az eljárás során kis elektródák segítségével a bőrön keresztül elektromos árammal ingerlik az idegeket és a kapott válaszokat rögzítik, majd ezek számítógépes elemzéséből születik az eredmény. Az ENG használatával látható lesz, hol lassul az idegi átvezetés, így következtetni lehet a leszorítás helyére.

 

Az ENG vizsgálateredménye rendkívül fontos a diagnosztizálásban, de nem mindig sikerül egyértelmű választ nyerni az elektrofiziológiai képpel sem. Így a panaszokat, a klinikai tüneteket, az esetleges egyéb vizsgálati eredményt és az elektrofiziológiai vizsgálat eredményét mindig együtt kell értékelni – ismerteti Mayer doktornő. – Ugyanakkor egy ilyen speciális vizsgálatot csak előzetes vizsgálat után javasolhat az orvos, így első körben érdemes neurológushoz fordulni.

A kiváltó ok általában a gyulladás miatt megvastagodott ínszalag és környezetének gyulladása, valamint duzzanata. A kezelés célja a az idegre kifejtett kóros nyomás megszűntetése. Enyhe-középsúlyos esetekben konzervatív kezelés alkalmazható. A tüneteket sok esetben nagymértékben enyhíti a csukló középállású sínezése.

 

Szájon át szedhető non-szteroid gyulladáscsökkentőkkel.

 

Fizikoterápiás kezelésekkel: ultrahang, interferencia, pulzáló elektromágnes, lágylézer kezeléssel, lökéshullám terápiával. A kezelések élénkíti az anyagcserét és a vérkeringést, így nem csak a fájdalmat csökkentik, de a sérült szövetek fokozatos regenerálásával az okot is tudják kezelni.

 

Helyileg alkalmazott injekciós kezeléssel: szteroidokkal vagy orvosi kollagén terápiával, valamint ezek kombinációjával. Orvosi kollagén terápia során biológiailag aktív kollagént juttatunk a csuklószalag köré, mely segíti az izmok és szalagok ellazulását és saját kollagén termelésének fokozódását ezzel átépülését, rugalmasságának növekedését.

 

Súlyos esetben műtéti megoldás válhat szükségessé. A beavatkozás általában helyi érzéstelenítésben, ambuláns keretek között, a leszorításért felelős ínszalag átvágásával történik. A panaszok az idegi sérülés mértékétől függően fokozatosan, hetek, hónapok alatt szűnnek.

 

Forrás: Neurológiai Központ