Prosztatagyulladás

A prosztatitisz a prosztata mirigy gyulladása. 50 év alatti férfiaknál a leggyakoribb urológiai probléma, általános előfordulása 2,2–9,7%.

A prosztatagyulladás több fajtája ismert: akut bakteriális prosztatagyulladás, krónikus bakteriális prosztatagyulladás, nem bakteriális prosztatagyulladás és prosztatodinia.

A betegek döntő többsége (90%) krónikus, nem bakteriális prosztatagyulladásban szenved, amiben a szerteágazó tünetek hosszú ideig fennállhatnak, miközben a viszonylag panaszmentes és a kifejezett tünetekkel járó időszakok váltogatják egymást.

Az akut prosztatagyulladás hirtelen fellépő, hevesebb tünetekkel jár.

Az akut bakteriális prosztatagyulladás legtöbb esetét a húgycsövön keresztül felszálló fertőzés okozza, bár időnként a nyirok- vagy véráram útján jut el a kórokozó a prosztatába.
Az kórokozó baktériumok közé tartoznak az E. Coli (leggyakoribb), Enterobacter, Serratia, Pseudomonas és Proteus fajok. A szexuális úton terjedő fertőzések, például a chlamydia vagy a gonorrhoea is lehet ritkán a kiváltó ok.
 

A krónikus bakteriális prosztatagyulladás a prosztata krónikus bakteriális fertőzése, prosztatagyulladás tüneteivel vagy anélkül, és úgy gondolják, hogy ez a nem megfelelően kezelt akut prosztatagyulladás következménye.

Tünetek

Az akut prosztatagyulladás rendkívül fájdalmas, a panaszok hirtelen jelentkeznek és beavatkozás nélkül gyorsan rosszabbodnak. Láz és rossz általános közérzet mellet igen erős gáttáji fájdalom vizeletürítési esetleg székletürítési zavar jelentkezik. Nem megfelelően kezelt esetben könnyedén alakulhat ki krónikus prosztatagyulladás.

A krónikus prosztatagyulladás tünetei enyhébbek, lassan fejlődnek ki és kezelés nélkül is csak lassabb tempóban rosszabbodnak.

Legjellemzőbb tünet a nehezebb vizeletürítés, a gyengült vizeletsugár, ejakuláció kapcsán érzett fájdalom, véres ondóürítés, állandó dyscomfortérzés a herék, a gát a deréktáj illetve az alhas területén.

Merevedési és ejakulációs zavarok is gyakran kísérik a krónikus prosztatagyulladást.

Vizsgálat

A kiváltó októl illetve a lefolyástól függően a prosztatagyulladás több csoportba sorolható. A kivizsgálás során az anamnézis és a tünetek alapján, a vizsgálati eredmények birtokában történik a diagnózis pontos felállítása és az ennek megfelelő kezelés meghatározása.

A vizsgálat a beteg alapos kikérdezésével kezdődik, majd a tünetek objektivizálását segítő tüneti kérdőív kitöltése következik. Ez alapján határozható meg a vizelési panaszok súlyossága. Ezt követi a prosztata végbélen keresztül történő vizsgálata, mely során a prosztata nagyságát, annak állományát, fájdalmasságát, a környezethez való viszonyát határozza meg az urológus, mely a pontos diagnózis felállításához elengedhetetlen. A tapintás rövid ideig tart, normális esetben fájdalmatlan, csupán kissé kellemetlen érzéssel jár.

Amennyiben baktérium okozta prosztatagyulladásra van gyanú, akkor igen fontos a kiváltó baktérium meghatározása. A vizelettenyésztés során a kórokozó típusának meghatározása mellett a baktérium antibiotikum érzékenységét is meg tudjuk határozni.

A kórokozó fajtájának illetve a kórokozó származási helyének kimutatására a „négy pohár próba” módszert alkalmazzák. A vizsgálat során négy különböző vizeletmintát elemeznek. Az első pohárba az első vizeléskor megjelenő, a húgycsővel közvetlenül találkozó vizeletminta kerül, a másodikba az ún. középsugaras vizeletminta, amely a húgyhólyagból származik, a harmadik pohár tartalmazza a prosztatamasszázst követő prosztataváladékot, míg a negyedik a masszázst követő vizeletmintát. Amennyiben a mintákban gyulladásos sejtek jelenléte igazolható, de kórokozó baktérium nem, a prosztatagyulladás nem bakteriális eredetű.

Prosztata ultrahangvizsgálata

Amennyiben a prosztataszövet tömöttségéből, valamint a prosztata nagyságából, állagából és érzékenységéből illetve a PSA (prsztata specifikus antigén) vizsgálat eredményéből fakadóan daganat lehetősége merül fel további vizsgálatok szükségesek, mint például a prosztata ultrahangvizsgálata. A prosztata ultrahangvizsgálata a hasi és kismedencei ultrahangvizsgálat része, mely során telt húgyhólyag mellett meghatározható a prosztata alakja, nagysága, az állományában lévő esetleges eltérések. Ezek pontosabb meghatározása a végbélen keresztül elvégzett (transzrektális) ultrahangvizsgálattal érhető el.

Kezelés

A diagnózis pontos felállítását követően kerül sor a kezelésre. A gyógyszeres kezelés a prosztatagyulladás fajtájától függ. Baktérium okozta esetekben a kezelés alapja a megfelelő antibiotikum használata. Emellett nem szteroid gyulladásgátló, alfa adrenerg receptorblokkolók adása csökkentheti a tüneteket.

Fontos bizonyos életmódbeli változtatás is a kiújulás megelőzése céljából: alkohol és erősen fűszeres ételek fogyasztása, valamint a kerékpározás jelentősen ronthatja a panaszokat.


Dr. Papos István, urológus