A fájdalom szerepe szervezetünkben

A fájdalmat észleljük, felismerjük, lokalizáljuk. A fájdalom stressz: azonnali hatást gyakorol az autonóm (vegetatív) idegrendszerre, ami megváltoztatja a belső szervek működését (szívdobogás, vérnyomás emelkedése, a pupillák tágulása,  szapora légzés, görcsös érzés a gyomor területén). Erős fájdalom hatására elsápadás, verejtékezés, ájulás vagy az erek kitágulása, a bőr sima izmainak összehúzódása (libabőr) léphet fel.

 

 

A hirtelen fellépő fájdalom rendszerint azonnali védekezőreflexet vált ki, az ember a fájdalomtól elrántja az érintett végtagját, a másikkal kitámaszt, hogy el ne essen. A fájdalom megváltoztatja a viselkedésünket, félelmet, szorongást (agressziót) vált ki, emlékezünk rá, és hatással van ránk.

Hasznos a fájdalom akkor, ha olyan behatást jelez, ami szövetkárosodást okozhat, illetve felhívja a figyelmet valami testen belüli kóros folyamatra, betegségre. Ez lehet pl. vakbélgyulladás, vesekő, szívizomzat  károsodása.  A hasznos fájdalom tehát védi a szervezetet. 

 

Addig hasznos a fájdalom, amíg a fájdalmat kiváltó ok elkerülhető, elhárítható, vagy gyógyítható. A testi sérülések lehetőségére, betegségekre figyelmet felhívó fájdalom is kórossá, értelmetlenné válik, ha a sérülést okozó körülmény nem védhető ki, ha hátterében gyógyíthatatlan, rosszindulatú betegség, vagy nem kezelhető  degeneratív (pl. ízületi) betegség áll.

 

Krónikus fájdalomról akkor beszélünk, ha a fájdalom több mint három hónapja fennáll.

Az értelmetlen fájdalmak különálló, gyakori típusa  az úgynevezett neuropátiás fájdalom. Általában az alsó végtagok nagyon kellemetlen, főleg éjszakai zsibbadásával kezdődik, majd égető, elviselhetetlen fájdalom jelentkezik, amit jelentősen fokoz az érintés, ezért a beteg a takarót, ruhát is nehezen tűri. Ennek a fájdalomnak a betegség kezdetén  nagy jelentősége lehet, mert addig fel nem ismert cukorbetegségre derülhet fény a fájdalom okának kivizsgálása kapcsán. Ismert cukorbetegség esetében is nagy jelentősége van a neuropátiás fájdalom jelentkezésének, ugyanis a láb neuropátiája okozza az úgynevezett diabetikus lábat. A cukorbetegek neuropátiás fájdalma együtt jár a felületes érzések kiesésével, a láb keringésének elégtelenségével, az érszűkülettel. Mivel a beteg nem érzi az esetleges sérüléseket, és a láb rossz keringése miatt a sebek gyógyulási hajlama elégtelen, ezért fekélyek alakulnak ki, végül a diabetikus lábat amputálni kell.

 

Miután már az égető jellegű lábfájdalom és zsibbadás mögött diagnosztizálták a cukorbetegséget és a neuropátiát, innentől kezdve az állandó, krónikus, égető, gyötrő lábfájás már haszontalan fájdalom, és újabb betegségeket, alvászavart és depressziót okoz. Kezelése eltér a hagyományos fájdalomcsillapítástól, ezért fontos időben felismerni és neurológushoz irányítani a beteget.

 

A fájdalom elkerülhetetlen, a szenvedés csak rajtunk múlik!

 

WEBBeteg