A fájdalom értékelése fogyatékos gyermekeknél

Főoldal / A fájdalom / A fájdalom értékelése fogyatékos gyermekeknél
A fájdalom felismerése sérült gyermekek esetén – legyen szó akár fejlődési, kognitív vagy fizikai fogyatékosságról – különleges kihívások elé állíthatja a szülőt, gondozót és a kezelőorvost is.
A gyermek fogyatékosságának súlyosságától és típusától függ, hogy a fájdalom önértékelése lehetséges-e. Mindemellett a gyermek azon képessége, hogy megértse a magát a fájdalmat, és az ehhez kapcsolódó szükséges eljárásokat, melyek közül néhány akár fájdalommal is járhat, komolyan korlátozott lehet. Mint minden más értékelésnél, itt is minden gyermek egyéni értékelésére kell törekedni. 
 
 

Hogyan értelmezheti a jeleket a szülő, gondozó?

Bár ezeknél a gyerekeknél a fájdalom értékelése nagyon nehéz , szerencsére ma már számos olyan módszer van, ami segít képet adni a gyermek fájdalmának mennyiségéről és típusáról. Általánosságban ezek fiziológiai méréseken és a viselkedés megfigyelésén alapulnak. 
 
A fájdalmat jelző viselkedések közé tartozik, ha a gyermek nyűgös, megnyugvást keres, és valami módon (pl. mutogatással) jelzi, hogy melyik testrésze fáj. Figyelni kell a változásokat a gyermek tekintetén, aktivitási szintjében, illetve azt, ha változik a sírás megszokott formája, vagy a gyermek zihál.
 
A szülőknek értékes információkkal szolgálhat, ha a gyermek nem a szokásos módon reagál a dolgokra. Például nem találja a zenét szórakoztatónak, változnak az étkezési, alvási szokásai. 
Ezek a jelek nagyon hasonlóak azokhoz, melyekkel a fiatalabb gyerekek nonverbális jelei alapján értékeljük a fájdalmat, de figyelembe kell venni azt is, hogy a fogyatékkal élő gyermekeknél sokszor más a fájdalominger, illetve a fájdalomra adott reakció.
 
(Cs.K., aboutkidshealth - Lektorálta: Dr. Ujj Zsófia)