A fájdalom értékelése csecsemőknél

Főoldal / A fájdalom / A fájdalom értékelése csecsemőknél
Születésük pillanatától a csecsemők – beleértve a koraszülötteket is – érzik és ki is fejezik a fájdalmukat. Tény, hogy a koraszülöttekről úgy gondolják, hogy fokozottan érzékenyek a fájdalomra, mivel kevésbé képesek megbirkózni vele. Az újszülöttek a fájdalmas eseményekre már az élet első perceiben vagy óráiban is képesek válaszolni.

A csecsemők fájdalmának értékelése leginkább a viselkedésük megfigyelésén alapszik. A babák már újszülöttkorban is képesek felismerni a visszatérő fájdalmak jellegzetességeit, amelyet a fájdalomingerre adott viselkedésük is alátámaszt. Négy-hathónapos korukra azok a csecsemők, akik folyamatos fájdalmat tapasztaltak, eltérően reagálnak a tünetekre.

Fájdalom és viselkedés

A legjobb módja annak, hogy értékelje a kisbaba fájdalmát, hogy figyeli a viselkedésbeli változásokat. Azoknál a gyermekeknél, akik fájdalmat élnek át, általában az arckifejezés is fájdalmas, emellett mozog a karjuk, a lábuk, és sírnak. Igyekeznek védeni a fájdalmas testrészt. Az étkezésben, mozgásban, alvásban bekövetkező változások is a fájdalom mutatói lehetnek.

 

Általában az arckifejezéseket tekintik a fájdalom legjobb viselkedési mutatójának minden korcsoportban. A fintor, a szorosra zárt szem, a feszes, nyitott száj, tölcséres nyelvvel, mind a fájdalom közös kifejezései.

Amikor fáj, a sírás sem ugyanolyan

A csecsemők sírnak, ha éhesek, ha félnek, ha haragszanak, de a fájdalom miatti sírás kifejezetten jellegzetes. Fájdalom esetén magas hangú, feszült, kemény, nem dallamos, éles, rövid és hangos. Ugyanakkor a sírás hiánya nem jelenti azt, hogy a gyermeknek nincsenek fájdalmai. Előfordul, hogy a nagyon súlyos fájdalomtól szenvedő csecsemő egyáltalán nem sír, különösen, ha koraszülött vagy nagyon fiatal még. Egyszerűen nincs energiája sírni.

 

Az idősebb csecsemő, akinek fájdalmai vannak, próbálja magát a fájdalmas testrészhez húzni, vagy óvni azt. Előfordulhat, hogy dobálja magát és rugdos, mert próbál eltávolodni a fájdalom forrásától. Koraszülött és egészen fiatal kisbabáknál előfordul, hogy fájdalom esetén sem mozognak, hanem nyugodtan fekszenek. Eme mozgáshiányt a műtétből lábadozó idősebb gyermekeknél is megfigyelték. Felismerik, hogy a mozgás fáj, így nyugton maradnak, hogy minimalizálják a fájdalom mértékét.

 

A csecsemőkori fájdalom megfigyelés alapú értékeléséhez szükség van egyfajta készségre, amely megköveteli a csecsemő fejlődésének megértését. Ezért van, hogy egyetlen jelzés nem döntő jelentőségű, többféle megfigyelés szükséges a fájdalom meghatározásához.

Fizikai reakciók a fájdalomra

Az olyan fiziológiai mutatókat, mint a pulzusszám, légzésszám, vérnyomás, a bőr színe, hányás, izzadás, kitágult pupilla is használják annak meghatározására, hogy a csecsemőnek van-e fájdalma. Mivel e tényezők változásait más okok is eredményezhetik - beleértve a stresszt, félelmet, szorongást – sokkal nehezebben értelmezhetők, mint a viselkedésbeli változások. Ugyanakkor a viselkedési változásokkal együtt alkalmazva ezek a mutatók hasznos jelek lehetnek a gyermek fájdalmának átfogó értékeléséhez.

 

Cs.K., (aboutkidshealth) Lektorálta: Dr. Osikóczki Orsolya